A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Aranyi Imre: Testnevelés a Debreceni Református Kollégiumban (1842-1911)

Szinte hihetetlennek tűnő fordulat következett be az internátus életében is. Eddig példa nélkül álló módon az 1897-ben hozott törvények a „szabad délutánokon... szórakozás végett... a játszóterekre és a Nagyerdőre történő” kirándulásokat javasoltak, a téli időben pedig a „korcsolyázásra, vagy rossz idő esetén a tornateremben vagy a társalgóteremben” történő szórakozásra buzdítottak.81 Ez szokatlan dolog a kollégium életében, hiszen korábban leginkább csak a tűzoltódiákok tartottak majálist a szabadban.82 Most, a XIX. sz. utolsó éveiben pedig már a „700 főt meghaladó főiskolai ifjúság tanáraival együtt... zászlók alatt, zenekísérettel vonult a Nagyerdőre”.83 Megnőtt a természet becsülete, ahol a diák „tiszta levegővel szívhatta tele tüdejét, mozoghat kényére... nem kell megtagadnia ifjúságát”.84 Ilyen alkalmakkor és az űn. szabad délutánokon népi vagy népi eredetű játékokat játszottak. Legnépszerűbbek a soijáté- kok (főleg a farkas és a bárány; körfutás; szökdelőkör; róta; kótya; füzér), a labdajátékok (főleg a rugólabda; füleslabda; labdakergető)85. A kellemes időtöltés mellett a játék alkalmával különbféle ismereteket is kapott a tanár a diákokról, s a diákok is jobban megismerhették egymást, hiszen „nem csekély érdekkel bír megtudni, hogy ben- sőleg milyen azon játszótárs, kit tán éppen kebelbarátnak fogadtak”.86

Azok, akik magasabb szinten kívántak foglalkozni valamelyik sportággal, azok az 1896-ban létrehozott Tornakör foglalkozásaira járhattak. A körnek megalakulásakor 137 tagja volt, akik az 5—8. osztályos tanulók közül kerültek ki.87 A mind pezsgőbbé váló sportélet nem maradt meg a Református Kollégium falai között. E folyamatot a VKM rendeletéi is elősegítették, melyek a helyi, városi, kerületi és országos versenyeken a „mennél számosabb” részvételt szorgalmazták.88 89

Az első jelentősebb versenyeket a már említett tornaegylet szervezte. A leglátványosabbak az űn. gyalogversenyek voltak. Ekkor Debrecent és a környező településeket összekötő utak mentén zajlott a viadal. Az egyik leghosszabb táv Debrecen és Tiszafüred között húzódott. A tornaversenyeken a különböző tornaszereken mutattak be erő- és ügyességi gyakorlatokat. Az 1870-es évek végétől az atlétika egyes ágait is felvették a versenyszámok közé, így pl. magas- és távolugrást, gyorsfutást.84 Az 1890- es években pedig már a vívás és a súlyemelés is megtalálható volt.90 A továbblépést az egylet a korlátozott anyagi lehetőségei miatt nem tudta biztosítani, így „az atlétika legújabb vívmányai előtt szemet hunyni vagyunk kénytelenek” írják 1893-ban.91

A háziversenyek színvonalát emelte a tornakor létrehozása. Rendezvényeiken már a legtöbb atlétikai szám megtalálható volt. A versenyeken jó eredményt elért ta81 TtREL I. 1. a. 32. 1897/17. §.

82 1876. Fóisk. Évkönyv 48. old.

83 1891/92. Fógimn. Értesítő 33. old.

84 Pápai Károly: Magyar középiskola Bp. 1890. 26. old.

85 Az alkalmazható játékok leírását közük a már idézett szakkönyvek, a VKM 1884/15446. sz. rendeleté, az 1893-ban a középiskolai tanárok számára tartott játéktanfolyam anyaga.

86 Porzsolt Lajos: Magyar labdajátékok Bp. 1885. 3. old.

87 1896/97. Főgimn. Értesítő 141. old.

88 TtREL I. 1. a. 31. 1892/307.

TtREL I. 1. a. 33. 1899/307.

„Azon városokban, ahol több középiskola van, közös versenyeken vegyenek részt. VKM 40497/ 1899. sz. rendelete.

89 1877/78. Tanítók. Értesítő 75. old. Gyalogló versenyeken pl. Debrecen és Derecske közötti távot (20 km) 2 óra 43 perc alatt tette meg a győztes (Kovács János, 1878).

90 1891/92. Tanítók. Értesítő 76. old.

91 1892/93. Tanítók. Értesítő 87. old.

64