A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Aranyi Imre: Testnevelés a Debreceni Református Kollégiumban (1842-1911)

A XIX. sz. utolsó harmadában országos szinten is lassan kezd általánossá válni a testnevelés tanítása. A tanárok munkáját a korszerű szakkönyvek megjelenése is elősegítette. A Kollégiumban azonban az 1870—80-as években mintha lelassult volna az élet. Nagyon nehezen változtattak a régi módszereken. A gyakorlatok továbbra is a fiziológiai és katonai szempontok szerint folytak, pedig ekkor már a szakirodalmak is a játékoknak, a játékos elemeknek a fontosságát hirdették. Támadták a német torna- rendszert, hiszen a „rendgyakorlatok igen kevéssé testképzők, s ezért nem szabad azokra sok időt fordítani”.60 A katonai rendgyakorlatokra szánt perceket pedig egyenesen „idópocséklásnak” tekintették.61 Ennek ellenére az iskola tanterveiben továbbra sem kapott nagyobb teret az atlétika vagy a játék. Bizonyos módszertani újítást az jelentett, hogy törekedtek a gyakorlatok bemutatására. Ezt a feladatot előtornászok alkalmazásával oldották meg. 1875-ben két, 1887-ben négy elótomászt alkalmazott Örvényi Vilmos 25-25 Ft díjazással.62 E változás nem jelenti azt, hogy a tanár magukra hagyhatta volna a diákokat. Továbbra is személyesen jelen kellett lennie, s irányította a most már csoportokban folyó munkát.

A tanulóifjúságnak az iskola területén az órák után sem volt lehetősége a játékra, hiszen „minden tanulónak illedelmesen el kellett távoznia, s egyenesen hazamenni... az iskola udvarán maradni nem volt szabad”.63 Ha netalán az egésznapos tanítás ellenére valakinek akadt még szabadideje, azokat szívesebben látták a könyvtárban, ahol „kereshetett magának ártatlan szórakozásokat és kellemes időtöltést magánolvasmányaiban”.64 Azoknak a notóriusan korán kelő tanulóknak, „kik korábban fel szoktak jönni” a tiltás ellenére, 1875-től „az iskola udvarán sor- és rendgyakorlatot tartottak a lárma és más rendetlenség megszüntetése végett.65 Arról nem szólnak a források, hogy a diákok korán kelő kedve megmaradt-e, de az tény, hogy az udvarra ezen kívül legfeljebb az óraközi szünetek alkalmával juthattak ki. Ekkor is tilos volt játszani, „a labdázást, csigázást, pitykézést, ostorcsapást, egymásra ugrálást és több hasonlókat”.66 A törvény betartására „2-2 nagyobb szolgatanuló ügyel fel... s a vétkeseket az igazgatónak bejelenteni vagy átadni tartoztak”.67

A testnevelés legújabb vívmányai nehezen akartak meggyökeresedni. Mindösz- sze a már említett atlétikai klub, illetve néhány kisebb verseny rendezését említhetjük. A tornajátékokat is mindössze a Tanítóképző második osztályában említik meg a tantervek. Az 1890-es évekre e szegényes eredményeket az országos színvonal jócskán meghaladta. A tantervek „már a torna, atlétika, játék bázisára épültek”.68 Főleg a játék nevelő hatását emelték ki. Többen a játékot egyenesen „az alkotmányos szabadsággal” azonosították a tornával szemben, ahol a „káplár vezényszavára, a policáj fel60 Maurer János: A tornázás tört. Bp. 1889. 124/125. old. Hasonló a véleménye Kovács Rezsőnek a Tornaügy 1897/98. számában.

61 Kovács Rezső: A középfokú iskolák testgyakorlati anyaga. Tornaügy 1892/98. 118. old.

62 TtREL I. 1. a. 27. 1875/76.

TtREL I. 1. a. 29. 1887/94.

63 Az 1858-ban az egyházkerület által kiadott gimnáziumi szervezet 23. §-a, az 1874-es törvények 26. §-a, TtREL I. 1. a. 27. 1873/201.

64 TtREL I. 1. a. 27. 1873/201. Az 1874-es törvények 27. §.

65 TtREL I. 1. a. 27. 1875/76.

66 TtREL 1874-es törvények.

67 TtREL 1874-es törvények, pótlék fejezete.

68 Dubecz József—Nagy Sándor: A testnevelési tantárgyakban bevezetett nevelési és oktatási tervek beválásáról... Testn. Tan. 1984.

62