A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben

tőséget tulajdonít, hogy a lányt mentesíti a bűnösség megállapítása alól. Más esetekben csak a vádlottak „éretlen korára” utalt a bíróság, mint lényegesen enyhítő tényezőre, amely a büntetés kiszabásánál nem lebecsülendő, hiszen a hivatkozott esetben szándékosan elkövetett hamis pénz forgalomba hozataláért is csak 3 napi áristomot róttak ki a bírák.37

A kóros elmeállapot más vonatkozásban a szakértői bizonyításnál már szóba került. Itt most olyan, a büntethetőséget kizáró okként hivatkozunk rá, amely fennforgása esetén büntetés helyett intézkedés alkalmazását tette lehetővé. A tévedésigen gyakran előforduló védekezés, s tegyük hozzá nem minden alap nélkül. Mint láttuk a bíróság kénytelen volt többször helyt adni a tévedésre alapított védekezésének, hiszen a hamisítványok gyakran valóban megtévesztőek voltak úgyannyira, hogy még „a vámszedő” kezei közül is továbbkerülhetett.38

Ami a büntetéseket illeti a bíróság a halálbüntetés, az „áristom”, a közmunka és a testi fenyítés skáláján mozogva szabhatta ki az ítéletét. A halálbüntetés ami elvileg a nóta perek szükségszerű velejárója volt a törvény szavai szerint, a gyakorlatban ugyancsak kivételes. Vizsgált pereink közül csak a már visszaeső Horog Dáviddal szemben szabták ki, de vele szemben sem került végrehajtásra.

Leggyakrabban alkalmazott büntetésnem az áristom volt. Nem célunk itt a reformkori börtönviszonyok ismertetése. Ismert ez a szépirodalom művészi ábrázolása — Eötvös József: A falu jegyzője — nyomán éppúgy, mint a szélesebb körben is olvasott ismeretterjesztő irodalomból. (Vö. Lukács Tibor: Szervezett dilemmánk a börtön.) A társuló mellékbüntetések a „kurta vas”, az általában heti kétszer alkalmazott „böjt”, éppúgy a testi büntetések csoportjába tartozik, mint a korbács, amelyet nőkkel, vagy a bot, amelyet férfiakkal szemben alkalmaztak. Az áristomot közmunkán kellett letölteni rendszerint. A büntetésnem, inkább csak a testi fenyítés végrehajtását megelőzően a gyakorlatban is alkalmazták — miként azt az 1927-es törvényjavaslat is tartalmazta — „rendes seborvos úr véleményét kikérni” arról, hogy a fenyített elbír- ja-e az ütleget.39 Szigorú mellékbüntetés még a polgárjog elvesztése, amelyet pl. a Horog-ügyben több debreceni polgár is kénytelen volt elszenvedni. Figyelemre méltó, hogy éppen e bűncselekmény-csoportban nem volt gyakorlat pénzbüntetés alkalmazása.

A büntetések mellett több intézkedés is megtalálható a bíróság gyakorlatában. Ezek közül leggyakrabban alkalmazták a mai kifejezéssel bírói megrovást („feddés”, „intódik”, „pirongattatik”). A megrovásra csekély tárgyi súlyú, vagy fiatalkorban elkövetett cselekményeknél, illetve olyan esetekben került sor, amikor az alanyi bűnösség foka kisebb volt.40 A bírák — ők ismerték koruk hatóságait leginkább — arról is gondoskodtak, hogy a felmentett s előttük minden tekintetben tisztázott vádlott másutt gyanúba ne kerüljön. Ezért olyan határozatok születtek, mint a kéntől megfeketedett ezüspénzek beváltásának kötelezettsége (9). A büntetéskiszabás szempontjait vizsgálva meghatározóként a cselekmények tárgyi súlya szerepelt, a bűncselekmény mindkét fordulatánál. A második fordulat lényeges eleme a forgalomba hozott pénz mennyisége, valamint a hamisítványok valósághűsége. E szempontok mellett lényegesek voltak egyes szubjektív körülmények is. Elsősorban a vádlott visszaeső volta, a

37 HBML IV.A.1018/e 40.

38 HBML IV.A.1018/e 49.

39 HBML IV.A.1018/e 40.

40 HBML IV.A.1018/e 47.

52