A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben
tot, majd rendelkezik a gyógyításról.25 A felmentő ítéletek—amennyiben a terhelő bizonyítékok elégtelensége a felmentés oka, rendszerint nem tartalmaznak tényállást, hiszen ilyen aligha állapítható meg. A bűncselekmény hiányában történő felmentésnél találkozunk tényállás-megállapítással — ez természetszerűen eltér a vádétól — s megállapítja pl., hogy a pénz nem volt hamis.26 Hasonló a helyzet a ténybeli tévedések esetén is.27 Milyen anyagi jogot alkalmazott a bíróság a szóban forgó ügyekben? Szóltunk már arról, hogy a bíróság a felelősségre vonás törvényi alapjául elvileg az 1723. évi II. decretum 9. articulusának 4. és 11. §-át tekintette. Ez az akkor már több mint 200 éves törvényhely azonban olyan jogalkalmazási nehézségeket és kérdéseket vetett fel, amelyet gyakorlatilag aligha lehetett feloldani, és ezért a bíróság végső soron kénytelen volt a törvény rendelkezésének anakronizmusát, valamint hézagait, részben az elfogadott szokás, részben az életszerűség követelményeire támaszkodva megoldani. Elsőként az elkövetés szándékos, vagy gondatlan alakzata, továbbá a ce/zat kérdése merül fel. „A törvényi tényállás” első fordulatánál a hamis pénz készítése az elkövetési magatartás. Nem kétséges, hogy ez a tevékenység dolus directussahalósul meg, eventuális szándékkal való elkövetés aligha jöhet szóba. Kézenfekvőnek tűnik a forgalomba hozatal célzata, hiszen egyébként aligha van értelme a hamisítással bajlódni. Akadt azonban a bíróság gyakorlatában egy olyan eset, ahol a köztudatban gyengeelméjű elkövető — akit éppen kóros elmeállapota miatt, később gyógyítani rendeltek — hamisítványait nem forgalmazás célzatával készítette, sőt cselekményét „az általa öntöt ón-daraboknak a kútba lett lökése által kívánta volna el titkolni”, ezért marasztal- tatott, mert ,,a’ hamiss 20 X rosok készítése eránt meg volt is benne a’ rosszra való hajlandóság”.28 A célzatot tehát nem tartották olyan elemnek, amely nélkülözhetetlen magának a bűncselekménynek a létrejöttéhez. Hasonlóan ítélte meg a bíróság az alkalmatlan tárgyat is. Többek közt az előbb hivatkozott ügyben azt is megállapították, hogy „az általa öntött ón-daraboknak a’ durvaságánál fogva, azzal mint pénzzel mást meg se tsalhatott volna”. Nos, ez sem volt akadálya elvben a marasztalásnak. (Itt csupán megjegyezzük, hogy a hamisítványok valósághűsége ugyanakkor igen nyomatékos súlyosító körülmény volt.) A gyakorlat felvetette csakhamar a hamis pénz forgalmazásával kapcsolatban a gondatlan elkövetés kérdését. Ez a bűnösségi alakzat a hamis pénz készítésénél fogalmilag kizárt, de a forgalmazásnál sok esetben előtérbe került. A gondatlanságot a bíróság szigorúan vette, és a bűnösséget következetesen megállapította, de csekély fokú gondatlanság esetén igen enyhe — napokban, esetleg hetekben mérhető — „áristomot” szabtak ki, vagy büntetés helyett az elkövető gondatlan magatartásáért csupán „keményen intódik”.29 A hamis pénz forgalmazása mind szándékos, mind gondatlan alakzatát tekintve még egy szempontból érdemel figyelmet. A nota infidelitatis törvényhelye — mint azt idéztük — csak az 50 Ft-ot meghaladó összegű, és szándékosan elkövetett cselekményt rendeli ekként büntetni. („Azzal tudva él”.) Ebből következően sem az 50 Ft25 HBML IV.A. 1018/e 37. 26 HBML IV.A.1018/e 41. 27 HBML IV.A.1018/e 49. 28 HBML IV.A.1018/e 32. 20x rosok=20 krajcárosok 29 HBML IV.A.1018/e 33. és uo. 38. 50
