A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben

ványok felismerésére, nem beszélve az e tárgyban minden közpénztárhoz megküldött körözvények sokaságáról,15 amelyek részletes leírásokat tartalmaznak az ismertté vált hamisítványokról.

Szaktanácsadóként szerepelt 1826-ban „ezüst míves Kaszonyi László uram” is, aki Ivány András fuvarost mentesítette kemény büntetés alól, amikor arról nyilatkozott, hogy ezüsthűszasai „tsak kényesővel futtatódtak és nem hamissak”.16

A szakértők bonyolult, vagy nagyobb jelentőségű ügyekben jártak el, hiszen e korszakban már működött a Wiener Stadt ВапккШт szakértői osztálya, ahol a hamisítványokat gyűjtötték, katalogizálták és a bűnüldöző hatóságok megkeresésére — alakiságok szigorú betartásával, formanyomtatványon — szakértői véleményeket adtak ki. Ilyen okmány fekszik el Kis Balázs és társa ügyében is.17

A tárgykörben foglalkoztatott szakértők köre azonban itt nem zárul le. A bíróság e bűncselekmény-kategóriánál is alkalmazott orvosi vizsgálatot egyrészt a vádlott elmeállapotának tisztázására18 19 vagy „testi nyavalyájának” kivizsgálására.14

A bizonyítás fontos részét képezte a tanú vallomás. Kérdés e körben, hogy a bizonyítékok értékelése mennyiben volt kötött, vagy szabad, s hogy az eljárásban az ártatlanság vélelme, vagy az exculpatiós bizonyítás élt-e a gyakorlatban. A helyes válasz érdekében — először tekintsük át a vizsgált ügyeket röviden a számok tükrében.

A vizsgált, összesen 69 ügyben 125 fő szerepelt vádlottként. 36 vádlott tekintetében az ítélet nem volt nyomon követhető. Az érdemi döntés 86 vádlott esetében (71,7%) azonban értékelhető. A marasztalt vádlottak száma ebből 46, azaz az érdemben ítélet alá vontaknak csupán 51,7%-a, míg felmentésre került 43 vád alá helyezett, azaz 48,7%. (Ide soroltuk azt a négy esetet is, amikor is a fővád tekintetében az ítélet felmentő, csupán maradék bűncselekmény miatt történt a marasztalás, illetve 1 megszüntetést is.)

A marasztaló ítéletek összetételét vizsgálva az alábbi megállapításokat tehetjük:

Bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása 34 vádlottat illetően (a érdemben elbíráltak 39,5%-a és a marasztaltak 73,9%-a); bűnösség megállapítása és intézkedés alkalmazása 8 vádlottat érintően (az előbbi sorendben 8,9%, illetve 17,3%-a) történt.

A felmentett vádlottak közül bizonyítottság hiányában 33-an mentesültek a vád és következményei alól (az érdemben elbíráltak 37%-a, felmentettek 76,7%-a), míg bűncselekmény hiánya okából 3 vádlott (az előbbi sorrendben 3,3%, illetve 6,9%) került felmentésre. Elkülöníthető a felmentettek csoportjában egy mai terminológiával „büntethetőséget kizáró ok” köre is, amelyben a gyermekkoréi a tévedés szerepel, összességében 6 vádlottat érintően. Ez a felmentettek 13,9%-a.

Sajátos intézkedés, amikor is a felmentett vádlottat a bíróság a felmentés mellett megrovásban részesíti, mert álláspontja szerint szükséges őt fokozottabb gondosságra inteni. Öt vádlottat illetően — ez a felmentettek 11,6%-a — találtunk a vizsgált ügyekben ilyen intézkedést. Ami most már kérdésünk lényegét illeti, foglalkozni kell azzal is, milyen indokolási tevékenységet tükröznek a vizsgált peranyagok. Akár a szóbeli,

15 Kőhegyi Mihály: Kecskemét város körözvényei a bankócédulák ügyében. N. K. 66—67. (1965—1966) 64.; 70—71. (1971-1972) 69.; 81-82. (81-82/1982-1983) 73.

16 HBML IV.A.1018/e 31.

17 Részletesen: Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez. Déri Múzeum Évkönyve. 1974. Debrecen. 1975. 410—414. old.

18 HBML IV.A.1018/e 32.

19 HBML IV.A.1018/e 37. és uo. 46.

48