A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: Pénzhamisítás és hamis pénzforgalmazási ügyekben folytatott bírói gyakorlat a XIX. század első felében Debrecenben
PÉNZHAMISÍTÁS ÉS HAMISPÉNZ-FORGALMAZÁSI ÜGYEKBEN FOLYTATOTT BÍRÓI GYAKORLAT A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN DEBRECENBEN Kahler Frigyes Büntetőjogintézményeink születési körülményeinek tisztázása a jogtörténeti kutatás egyik fontos kérdése. A ma is élő jogintézmények történetét ez idő szerint elsősorban a büntető kódexek keletkezésének történeteként — tehát kodifikációs kérdésként — kezelik, s a vizsgálódás középpontjában a jogbölcseleti gondolkodás fejlődése áll. Jórészt adós maradt azonban a kutatás a bírói gyakorlat, a valós jogalkalmazás feltárásával, pedig hovatovább éppen az ítélkezés gyakorlata vált döntővé azokban az időben, amikor legjobb jogtudósaink még csak megkezdték a küzdelmet egy polgári elveken nyugvó jogrendszer megszületéséért. Az ítélkezéssel kapcsolatos megfigyelések természetesen annál pontosabbak, mentül több bíróság gyakorlatát ismerjük meg. Debrecen Szabad Királyi Város Bűn- fenyító Törvényszékének a pénzhamisítás és hamispénz-forgalmazási ügyekben hozott határozatai mégis több okból kiemelkedően fontosak és tipikusak. Egyrészt a reformkori Debrecen bírái olyan időszakban ítélkeztek, amikor a szóban forgó ügycsoportra vonatkozó jogszabály rég túlélte önmagát,1 illetve számos elkövetési magatartásra nincs is írott jogszabály, csupán régi, a szokásjogban élő szabályok és analógiák1 2, így az ügyek jogi megoldásai túlmutatnak a hagyományos jogalkalmazáson és bizonyos mértékig érintik a jogalkotás területét is, amennyiben új — mégpedig a polgári igényeknek megfelelő — jogintézmények alakulnak ki. Másrészről meghatározó az a gazdasági-társadalmi mikroklíma, amelyben Debrecen bírái ítélkeztek. Nem feledhetjük el, hogy Debrecen gazdasági jelentősége országosan is figyelemre méltó.3 Kereskedelme pedig — ide értve a vásárosokat és piacokat éppúgy, mint a bolti kereskedelmet, s a céhes ipar értékesítő tevékenységet is — kiemelkedő. A debreceni kereskedők vagyonát Gyimesi Sándor a vizsgált időszakban 2,9 millió (konvenciós) ezüstforintra becsülte, és helytállóan állapította meg, hogy Debrecen, mintegy „közbülső helyet” foglal el Pest és a többi magyar város között. 1 III. Károly 1723. évi II. decretuma, casus nota infidelitatis (hűtlenség bűntette egyik alakzata: ’’...továbbá a hamis pénzverőt, vagy aki ilyen pénzekkel tudva és nyilvánosan, mintegy 50 forintnyi mennyiségben élnek”... fejük és részükre eső ingó és ingatlan javak elveszítésében kell marasztalni. „Corpus Iuris Hungarici 1000—1895 (Szerk.: Márkus Dezső) Bp. 1900. 2 Kahler Frigyes: A pénzhamisítás bűncselekményének alakulása Magyarországon. Jogtörténeti Tanulmányok. V. (Szerk.: Csizmadia Andor) Bp. 1983.97—114. Kahler Frigyes: Pénzhamisítók a XIX. század első felében. Numizmatikai Közlöny (továbbiakban: N. K.)84—85. (1985—1986). 103—114. old. Kahler Frigyes: Adalékok az új kori pénzhamisítás történetéhez. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár évkönyve. V. Miskolc. 227—254. old. 3 Debrecen története (Szerk.: Rácz István) 1693—848. Debrecen. 1981. 273—298.; 309—341. old. 45
