A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)

laktak. Több esetben a házasulandók közvetlen szomszédok, ill. csak néhány háznyira laktak egymástól. Feltűnő, hogy a közvetlen környezetből (azonos utca, azonos ház) történő nősülés aránya a XIX. században erősödik. Míg a XVIII. században a házasságok 47,02%-át tette ki, a XIX. században már 52,11%-át, az azonos házban lakók házasságkötésének pedig 72,72%-a a XIX. században történt. Mivel az exogámia általában a polgári vagy polgárosodó rétegek jellemzője, az endogám kapcsolat pedig többnyire a paraszti élet, a mezőgazdasági foglalkozás velejárója, az endogám kapcsolatok, s azon belül is a teljes beszűkülés, az azonos házból történő házasodás erősödése mögött egyfajta reparasztizációs9 folyamatot kell feltételeznünk.

A házasságok vizsgálatakor figyelembe kell azt is venni, hogy milyen az adott időszakban a vizsgált népességen belül az újra házasodok aránya. Ennek pontos számát viszont nem lehet megadni, ugyanis hosszú időn keresztül az anyakönyvben a férfiaknál nem jelölték az özvegységet, s így csak közvetett adatokból lehet következtetni, hogy két azonos nevű férfi házasságáról, vagy ugyanazon személy özvegyen kötött házasságáról van-e szó. Hogy az özvegyek újra házasodása általános jelenség lehetett, jelzi az a tény, hogy amikor az 1830-as években következetesen jelölték az anyakönyvben a félj özvegységét, a 10 év alatt kötött 33 házasságból 9 esetben (27,27%) volt a férfi özvegy. Ezzel szemben a vizsgált másfél évszázad alatt a feleségek 14,64%-a, míg a férjeknek csupán 6,12%-a volt özvegynek nevezve. Ennek az adatnak a hitelét már azért is kétségbe vonhatjuk, mert csak 1820-ban tűnik fel először özvegyen házasodó férfi. Egyébként is lehetetlen, hogy csak az özvegy asszonyok házasodtak volna újra. Egyéb adatok alapján szép számmal tudunk második, sőt harmadik házasságról is.10 11 Feltehetően hasonló lehetett az özvegyek száma mindkét nemnél. Erre utal egyrészt az előbb említett évtized adata, amikor a 9 özvegy férfi mellett 8 volt az özvegy asszonyok száma. Ugyanezt a képet mutatják az 1853 utáni adatok is, amikor férj és feleség esetében mindig feltüntették a családi állapotot, így az özvegységet is. Az ezt követő 14 év 44 házasságából 6 esetben volt a férj, és ugyancsak 6 esetben a feleség özvegy. Ez az arány (13,63%) majdnem pontosan megegyezik a másfél évszázad alatt jelölt özvegy asszonyok arányával (14,64%), így ezt általánosnak fogadhatjuk el. (Az 1830-as évek magasabb aránya az 1831-es kolerajárvány következménye lehet.) Az újra házasodásnak sok esetben gazdasági okai is lehettek: az egyedül maradt asszony nem tudta eltartani gyermekeit, az asszony nélkül maradt férfi nem tudta a háztartási munkát, különösen a gyermeknevelést ellátni. A házastárs halála és az új házasságkötés között sokszor csak néhány hónap telt el, de ugyanakkor tudunk életük végéig özvegyen élőkről is. Általában az özvegyen maradt férfiak valamivel hamarabb házasodtak újra mint az özvegy asszonyok.11

9 A reparasztizáció megnevezésen azt a jelenséget értve, hogy a XVIII. század végén a polgárosodás folyamata elakadt, s ehhez a félparaszti, félpolgári állapothoz képest a XIX. század elején egy erős visz- szalépés következett be, újból a paraszti jelleg erősödött meg. Ugyanakkor jellegét tekintve ez a paraszti társadalom jelentősen eltér az előző századitól, amint azt a foglalkozásokról szóló részben látni fogjuk.

10 Elsősorban a végrendeletek tartalmaznak utalásokat a korábbi házasságokra. Ilyen pl. Sípos István, Sípos György, Sípos István, Sípos Jánosné Juhász Mária végrendelete — HBMLIV. A. 1011/z 1417. sz; 1440. sz; 1856. sz. 2105. sz.

11 Sípos Gergely pl. 2 hónapi özvegység után nősült újra — TtREL I. 9-a. 87. és 10. köt. 1804. júl. 20. és 1804. szept. 19. — Sípos István 1812-ben közel 6 hónapig volt özvegy. — Uo. I. 99-a. 87. és 140. köt. 1812. jún. 9. és 1812. dec. 2. — De pl. Sípos György csak 3 év után nősült újra - uo. 1.99-a. 88. és 140. köt. 1825. márc. 9. és 1828. júl. 7. — Sípos Ferenc özvegye 9 hónap után ment újból férjhez — uo. I. 99-a. 89. és 140. köt. 1837. jún. 1. és 1838. márc. 7. — az 1833-ban meghalt Sípos Mihály özvegye csak 1838. jan. 1-én ment férjhez — HBML IV.A.1011/k 399/833 és TtREL I. 99-a. 141. köt.