A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703-1867)

ján 854 keresztelésről és 364 házasságkötésről van tudomásunk. Az egyéb forrásokkal összehasonlítva azonban kiderül, hogy mind a születések, mind a házasságkötések száma ennél lényegesen nagyobb volt.3

A rendelkezésre álló adatok azt a feltételezést támasztják alá, hogy a vizsgált lakosság többsége erősen kötődik a mezőgazdasági munkához, a paraszti hagyományokhoz. A házasságkötések 70,05%-ára november eleje és február vége között került sor. A márciusi házasságokkal ez az arány 78,02%-ra nő. Ugyanakkor minimális a nyári és őszi időszakban, a mezőgazdasági munka csúcsidejében kötött házasság (5 hónap alatt a házasságok 10,71%-a).

A keresztelések időpontjából vissza lehet következtetni a fogamzás időpontjára, ugyanis általában a születést követő napokban, legfeljebb 1-2 hét múlva történt a keresztelés.4 A fogamzások csúcspontja januárban és áprilisban volt (egyaránt 10,42%), míg a mélypont szeptember és október (5,97%, ill. 5,85%). Ez jellegében megfelel a debreceni képnek, de arányaiban a szélsőségek közötti eltérés nagyobb.5 Ez is a paraszti jelleg domináns voltát támasztja alá.

Hasonló következtetésre juthatunk a névanyag vizsgálata alapján is. A 430meg- keresztelt fiú összesen 20-félenevet kapott, de a gyermekek 66,98%-a összesen 4 néven osztozott (István 26,28%, János 19,77%, Mihály 11,16%, András 9,77%). Ugyanakkor négy név csak 1-1, kettő pedig 2-2 esetben fordult elő. A 424 leány csupán 14-féle nevet kapott, ebből 3 nevet csak 1-1 gyermek, további 3 nevet pedig 2-2 gyermek kapott. A leányok 24,53%-a Sára, 20,08%-a Erzsébet, 19,10%-a Zsuzsanna, 13,92%-a Julianna, 12,50%-a pedig Mária volt. Vagyis ezt az 5 nevet viselte a leányok több mint 90%-a.

A névadás nagyban igazodik a korabeli városi hagyományhoz, illetve néhány név családi hagyományként él tovább.6 így például a Gergely név egyetlen családban fordul elő, ott viszont összesen hét alkalommal. Egyes neveket a család minden oldalágában megtalálhatunk, így azonos nevű unoka- és másodunokatestvérek stb. élnek együtt. Az apai név továbbvitele igen általános. Érdekes viszont, hogy ez a jelenség a vizsgált időszakban erősödő tendenciát mutat. Míg a XVIII. században a fiúk 68,88%-a kapta az apja nevét, s közülük csak 51,11% volt az elsőszülött, a XIX. században már a gyermekek 73,61%-a viselte az apja nevét, s az elsőszülöttek aránya 61,11%-ra emelkedett.

A névadásnak egy másik sajátos különlegessége, hogy egyes nevekhez annyira ragaszkodtak a szülők, hogy a gyermek halála esetén a következő gyermeküknek

3 Pl. az anyakönyvekből Sípos István és Boros Erzsébet 6 gyermekéről tudunk, akik közül 1 meghalt 1 éves korában. TtRELI. 99-a. 2-4. köt. 1738. dec. 1;1740. dec. 5; 1744.jan.3; 1746. szept. 5; 1752. márc. 20; 1755. febr. 9; ill. uo. 1.99-a. 83. köt. 1739. okt. 31. — Sára nevű leányukról testvérének Nádi Jánosné Sípos Máriának végrendeletéből értesülünk. — HBMLIV. A. 1011/z 1447. sz. — Sípos András és Vadon Sára Sándor, István és András nevű fiát találhatjuk a kereszteltek közt. — TtREL 1.99-a. 6—7. és 9. köt. 1776. aug. 30; 1780. nov. 1; 1795. ápr. 17. Mégis az adókönyvben Sípos András házának adófizetője 1820-tól Sípos Ferenc attyával. — HBML IV.A.1013/c 49. köt. 17. old. Ugyanezen Sípos Andrásnak 4 élő felnőtt fiáról (Sándor, Ferenc, Péter és András) szerzünk tudomást egy per kapcsán. - Uo. IV.A.1011/k 14/1818; valamint uo. IV.A.1011/k 313/1820. stb.

4 Ezt támasztják alá a halotti anyakönyvek adatai, ahol általában jelölték a csecsemők esetében, hogy hány napos ill. hány hetes volt. 1851-től a keresztelések mellett a születés időpontját is feltüntették, a 2 adat közti legnagyobb eltérés 13 nap (csak 2 esetben fordult elő).

5 Vö. Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. In: Debrecen története 2. köt. 1693—1849. (Szerk.: Rácz István). Debrecen, 1981. 33. old.

6 Vö. Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest, 1969. 50. és 52—53. old.

34