A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Papp Klára: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban

sedvén ... Váradot ennek előtte circiter 60 esztendővel a Kereszténység megvette és ennek örömét is Kolozsvárott Nemes Erdély Országában a Piacz közepén ... három ágyúkkal meg lőtték...”. A visszaköltözés után a település határán a jobbágyokkal kellett osztozniuk [sbár azok még a Neoaquistica Comissio előtt (1737) is kinyilvánították, hogy a helységhez tartozó puszták „a szalontai régibb nemesek tulajdonát képezik”], az összeütközés elkerülhetetlenné vált. A helyzet nagyon hasonlít ahhoz, amiről a diószegi Posta István és árva Simándi Éva panaszolkodtak a vármegyéhez küldött instantiájukban. Bajaik gyökere az, hogy Dietrichstein gróf udvarbírája, La- port János a panaszosok curiáját eltiltotta a szabad privilégiummal éléstől, valamint — ahogy írták — „igazságunkért magunk személyében verettettünk, meg is tömlöczöz- tettünk, s summa pénzbeli fizetéssel nyomorogtattunk”, miközben a „Paraszt Bírák Uraimék ... hirdetik... ha mindnyájan halva fekünnénk is senki hozzánk bé jönni ne merészellyen.” A diószegi nemesek nem csupán maguk megaláztatását sérelmezték, hanem keserűen kifakadtak: ha ez lesz a gyakorlat, a „jövendőben már kegyes űri rendek maradékok merre jutnak...”

Minden bizonnyal az ilyen és ehhez hasonló sérelmekkel magyarázható, hogy a nemesség saját önkormányzat szervezésébe fogott.

A történeti szakirodalomban a nemességkutatást háttérbe szorító hibás szemlélet miatt csak az elmúlt évtizedben jelenhetett meg egyre több, a városban, mezővárosban élő nemesség társadalmi-gazdasági helyzetét, önkormányzatát elemző tanulmány. A bihari nemesség önkormányzatának a források által mutatott formálódása, változása remélhetőleg hozzájárulhat az eddigi ismeretek bővítéséhez.11 12

A bajomi nemesek, akik a nemességvizsgálatok tanúsága szerint több évszázadra is visszavezethető privilegizálást tudtak kimutatni,12/a már 1714-ben azt jelezték Egry László inspectornak, hogy van bírójuk, akitőlfüggenek, s mivel nem hercegi földön élnek, csak a vármegye előtt hajlandóak az adófizetésről tárgyalni.13

A szdlontaiakaz 1741. évi nemességmegerősítés után szervezték meg a hadnagyságot, ahogy egy 1762-ből fennmaradt helytartótanácsi leirat a működési tilalmat megfogalmazta „külön tanácsot” ügyük intézésére. Ebben a vármegye is segítette őket, azért is hivatkoztak 1751-ben írott levelükben14 arra, hogy a „közöttünk lévő Hadnagyság á T. N. (Tekintetes Nemes) Vármegye Determinatiójabul (volt) eddig... való ususában”. Most azonban a herceg annak megszüntetését követeli, valamint hogy „paraszti Communitasnak Bíráitul fügjünk; a’ Méltóságos Uraság Törvény Székinek minden Causainkban magunkat Submittallyuk, különben ha azokra rá nem állunk, az Dominiumbul ki kergettetünk”.

Az indoklás túlzóan eróltetettnek tűnik, különösen, ha tudjuk, hogy Nagybajomban is van írásos nyoma a „Nemesi Társaság ’’működésének. A mezőváros proto- collumának 1746. október 8-án kelt bejegyzése15 szerint a bajomi nemesség hadna11 HBMLIV.A.l/a 12. k. (1751). — A mezőváros tanácsa 500 forint büntetést és tömlöcöt is kilátásba helyezett Postásék elszigetelésére.

12 Novdk László: Három város. Bp., 1986. Falvak, mezővárosok az Alföldön. (Szerk.: Novák László, Selmeczi László.) Nagykőrös, 1986. Rácz /.: Városlakó nemesek... i. m. A nemesi önkormányzat típusait lásd. uo. 137—187. old.

12/a MOL U. et C., Fasc. 44. No. 13. (1726) Tizennyolc család nemességét igazolja. Bővebben lásd. Papp Klára: Bajom története 1702-től 1848/49-ig. Kézirat.

13 MÓL Esterházy levéltár (továbbiakban: EL). Rep. 33/A. Fase. E. No. 298.

14 HBML IV.A.l/a 12. k., ill. XI.601/3.

15 Uo. V.614/a 1. k. Protocollum 1746. nov. 8. (Nagybajom).

24