A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Függetlenségi nyilatkozat - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata

mányt, és minden alkotmányos institutiókat, hatóságokat, törvényszékeket felfüggesztve, az egész országot haditörvényszék alá, s a polgárok életét, vagyonát, becsületét azon pártütő zsarnok kényének s korlátlan hatalmának alája veté, ki mint a haza ellensége, fegyveres kézzel támadta meg az országot, a törvényt és alkotmányt.

Sőt a hitszegő osztrák ház még e borzasztó cselekedetnél sem állapodott meg. A pártütő bánt a Bécset ostromló seregek ótalma alá fogadta, s miután Bécset egyesített erejök által ortrommal bevették s meghódították az egész egyesült sereget Magyarország meghódítására vezették. A még mindig hű magyar nemzet parlamentairt küldött az ellenséghez. Parlamentaiije elfogattatott, börtönre vettetett, s a magyar nemzet igazságos felkiáltása feleletre sem méltatott hanem mindenki a ki ártatlan hazáját védeni merné, akasztófával fenyegettetett.

Mielőtt azonban a zsarnok dynastia főserege beütne Magyarországra, az Olmü- tzi palotában családi revolutio eszközöltetett, V-ik Ferdinánd lemondott a trónusról, mellyet annyi vérrel, annyi hitszegéssel megfertóztetett; s a király testvéröcsének, az örökösödési jogról szintúgy lemondott Ferencz Károlynak fia, az ifjú Ferencz József fóherczeg kiáltotta ki magát osztrák császárnak, s magyar királynak. De a magyar nemzet alkotmányos trónjáról, a nemzet nélkül családi pactumok által senki sem rendelkezhetik. És mégis, a magyar nemzet annyira nem óhajtott egyebet, mint törvényeink fenntartását, s azoknak ótalma alatt a becsületes békét, hogy ha ezen trónváltozásra, a magyar nemzet megegyezése törvényes úton felkéretik, s az ifjú herczeg a magyar alkotmány fenntartására esküt tenni ajánlkozik; a magyar nemzet semmit sem késett volna őt, mielőtt kezét polgárvérbe mártotta, diplomaticai kötések alapján királyának fogadni, s Szent István koronájával megkoronázni.

De 6 megtagadva mindent a mi Isten, s ember előtt szent, nemcsak erre nem ajánlkozott, sőt inkább kivetkőzve az ifjú kebel romlatlanságából, első szavával kikiáltotta, hogy Magyarországot — melyet 6, a lázadó lázadónak mert bélyegezni, fegyverrel hódítandja meg, s hogy élte feladatának ismeri, azt ezredév óta fenntartott, önállásából kivetkeztetve, az osztrák birodalomba beolvasztani.

És szavát a mennyire teheté, igyekezett is rettenetesen beváltani. Reá küldte Magyarországra Windischgrátz teljhatalmú helyettesének vezérlete alatt álló seregét, s egyúttal Galliczia, és Styria felől az országot külön seregekkel megtámadtatá.

A magyar nemzet védelmezé magát a reá mért halál ellen.

De mert ennyi ellenség ellenében, s benn az országban vandál lázadóktól zaklatva még egész védelmi erejét ki nem fejtheté, eleinte hátrálni vala kénytelen; s hogy fővárost a prágai s bécsihez hasonló ostrom szerencsétlenségétől megmentse s e jobb érdemes nemzet sorsát készületlenül egy ütközet koczkájára ne tegye, elhagyta magát a fővárost is, s az országgyűlés és nemzeti kormány múlt január elején Debreczenbe tétetett át az igazságos isten segedelmébe s a nemzet erejébe vetett azon biztos reménynyel, hogy a főváros elhagyásával a nemzet nem fog elveszni.

És hála Istennek nem veszett el!

Azonban még ekkor is megkísérte a békés kiegyenlítést, követeket küldött a hitszegő dynastia fővezéréhez; de 6 kevély elbizakodottsággal, az alkudozást elutasítá, a magyar nemzettől feltétlen megadást mert követelni, s az ország békeköveteit az Ol- müczbe menetelben meggátolva, letartóztatta, sőt azok egyikét a volt ministerelnö- köt, fogságra vetette, s megszállván az elhagyott fővárost, ott a hóhér bárójával zsarnokoskodott, hadi foglyaink egy részét legyilkoltatta, más részét súlyos börtönre vetteti, s a többieket embertelen éhségre kárhoztatja, vagy az olaszországi seregekbeni szolgálatra kényszeríti.

168