A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Függetlenségi nyilatkozat - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata

formokkal újjá teremtették ugyan az országot — mert eltörölték a hűbéri adózásokat s papi tizedet, a népnek nyelvre s vallásra való tekintet nélkül képviseleti jogot adtak az előbb aristocratia szerkezetű országgyűlésen, letették alapját a jogegyenlőségnek s eltörölték az adómentesség privilégiumát, visszaállították az erőszakkal elnyomott sajtószabadságot, s visszaéléseinek fékezésére esküttszéki institutiót alakítottak, de bár, a februári franczia forradalom által előidézett szellemi rázkódtatás következtében, az austriai birodalomnak csaknem minden tartománya forradalomban, s a dynastia egészen gyámoltan volt: a hű magyar nemzet nem igyekezett ezen körülményt arra felhasználni, hogy a király ellenében új meg új jogokat szerezzen a nemzetnek, hanem megelégedett azzal, hogy nemzeti szabadságát, önállását és függetlenségét a ministeri felelősségre alapított közigazgatási rendszer által, újabb meg újabb királyi hitszegések ellen biztosította.

De azon önállás és függetlenség, mellyet ez által biztosított, nem volt új szerzemény, hanem régi, s törvény és királyi eskük által folytonosan fenntartott jog, melly még azon jogszerű viszonyon sem változtatott legkevesebbet is, mellyben Magyarország az osztrák császári birodalom irányában állott.

Magyarország ugyan Erdélylyel s minden egyéb hozzá tartozó részekkel és tartományokkal az osztrák császári birodalomba soha belé nem olvadott; hanem mindig önálló, független, szabad ország volt, még azután is, hogy a pragmatica sanctio elfogadásával a magyar királyságra nézve szintazon örökösödési rendet állapította meg, melly az uralkodó háznak egyéb országaira és tartományaira nézve meg volt állapítva.

Világos bizonyság erre magának a pragmatica sanctiónak azon törvénybe igtatá- sa, melly által a magyar koronához tartozó országok területi épsége, s az ország önállása, függetlensége, alkotmánya és szabadsága határozottan fentartottak.

Világos bizonysága ennek az, hogy a trónörökösök a pragmatica sanctio után is csak akkor lettek Magyarország törvényes királyai, ha a nemzettel koronázási alkukötésre léptek, s annak és az ország alkotmányának és törvényeinek megtartására megesküdvén, Szent István koronájával megkoronáztattak.

A koronázási alkukötésekben pedig mindig bennfoglaltatik, hogy a trónörökösödési rend mellett is Magyarországnak minden jogai, szabadságai, törvényei és egész alkotmánya sértetlenül fenntartandók.

Egyetlen egy volt a pragmatica sanctio óta a Habsburg—Lothringern házból eredeti trónörökösök között Il-ik József, ki ezen alkukötést alá nem írta, az alkotmányra meg nem esküdött, s koronázatlanul halt meg. De épen ezért a magyar királyok sorában meg sem jelenik s minden tettei és rendeletéi érvénytelenek.

Utóda Il-ik Leopold csak illy koronázási alkukötés, eskü és koronázás mellett ülhetett a magyar királyi székbe; mely alkalommal a királyi esküvel szentesített 1790-ki X-ik törvényben újólag világosan kijelentett, hogy Magyarország szabad ország, egész kormányformájára nézve független és semmi más országnak avagy népnek alá nem rendelt, hanem saját önállással és alkotmánnyal bíró, s ennélfogva saját törvényei és szokásai szerint kormányzandó.

így esküdött meg és lett királlyá 1790 után I-só Ferencz is, ki midőn e római császárság megszűntével az osztrák császári czímet felvette, tömérdek törvényszegései között annyi tartózkodással még is bírt, hogy nyíltan elismerné, miként Magyarország a hozzá tartozó részekkel és tartományokkal az osztrák császárság részei közé nem tartozik, amint hogy amattól mindig külön vámvonal által el is volt, és van különítve.

így esküdött és lett királlyá végre azon V. Ferdinánd is, ki a múlt évi törvényeket a pozsonyi országgyűlésen szabad akaratból szentesítette, de esküjét mihamar meg163