A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A Debreceni Kistemplom története. Közli: Radics Kálmán

Kistemplomnak megújítására vagy építésére”. Ugyancsak „a Kistemplom épületére és kivántató szükségére” testálra Német ucca másik szegeletén levő házának felét boltjaival együtt; míg másik felét a város örökölte.

Álljunk meg pár percre e tisztes név, Báthori Szabó András neve előtt. Foglaljuk a hálás megemlékezés virágos koszorújába! Báthori Szabó Andrásról alig tudunk többet annál, amit végrendeletéből kiolvashatunk. Az sem bizonyos, mi volt a polgári foglalkozása. Mindenesetre jómódú, vagyonos polgár, aki azonban sem nyilvános szereplésre, sem közhivatalra nem vágyik. A választott hites kommunitás névsorában sem találjuk. Úgy lehet, magának élő, zárkózott természetű ember, de hogy nemesen érző szív dobogott benne s lelki kincsekre is áhítozott, amellett végrendelete tanúskodik. — Amikor élete alkonyán, sírja szélén, földi javairól intézkedett, az isteni gondviseléstől születésétől fogván élvezett lelki és testi áldásokról megemlékezve, háládatos- ságának és buzgóságának teljes bizonyságát is megmutatni kívánta. Megható szeretettel és bölcs körültekintéssel gondoskodik egyházának és városának különböző intézményeiről, legfontosabb akkori feladatairól. Juttatott javaiból templomoknak, papoknak, kántoroknak, kollégiumnak, fiú és leányiskolának, professzoroknak, tanítóknak, külföldre készülő diákoknak; nem felejtkezett meg a szent biblia és egyik prédikátor munkája kinyomatásának költségeiről, árvákról, szegényekről, a magisztrátu- si tisztviselő személyekről. Özvegyen maradó házastársáról, távolabbi rokonairól és cselédeiről is gondoskodott.

A közjóra hagyott eme kilencedfélezer forint vásárló képessége abban az időban körülbelül annyi volt, mint nyolcvanezer pengőé most. Báthori Szabó András előtt nem találunk a város évkönyveiben megközelítőleg hasonló nagyságú kegyes hagyományt. Utána is csak hosszú idők múltával támasztott közülünk ilyen nagy alapítókat az isteni gondviselés.

Báthori Szabó András 1716-ban, özvegye Mészáros Anna 1720-ban halt meg. Mészáros Anna is példás buzgósággal emlékezett meg végrendeletében úgy a Kis- templomról, mint a kollégiumról. Sírfelirata őt is „kegyes, áldozatkész, adakozó, bőkezű úmó”-nek mondja (pia, dovota, liberalis et munifica domina). Koporsó-alakú, kettős síremlékük, gondozatlanul, elfeledten, összetörve lappang a kossuthuccai temető elhagyatott hátsó részén. Reméljük, hogy az ébredő kegyelet nem soká megérdemelt gondjaiba veszi a templomépítő házaspár behorpadt sírhelyét.

Forduljunk vissza a Kistemplom építéséhez.

Az említett 1719. évi tűzvész s a romok eltakarítása után a városi Tanács mindjárt már szept. 24-én hozzáfoghatott az új templom építéséhez. A szertartásos alapkő letételt ugyan csak 1720 ápr. 22-én ünnepelték meg, a szintén épülni kezdett kath. templomnál pedig 1721 júl. 26-án (Sz. Anna napján). A Kistemplomnál pénz dolgában nem volt fennakadás. Báthori Szabó András 6000 frtos hagyományát részint az özvegye, részint a kölcsönvevő adósok rögtön befizették. A hívek önkéntes adományaiból 1719-ben másfélezer-, 1720-ban pedig 2659 forint folyt be. Érdekes, hogy a váradi püspök, ugyancsak 1719 őszén 2677 forintot utalványozott a kath. templom építési költségének első részletéül. Új templomunk építése eléggé gyorsan haladt. 1720-ban már készen volt a fedele; boltozata is nagyjából; ablakai, székjei, kerítése szintén. 1721-ben istentiszteletet is tarthattak benne, amit abból következtetünk, hogy az ezévi szept. 21-én 4 darab körmöci aranyat találtak az új templom perselyében. A torony fundamentumának ásását még 1720-ban megkezdték; de a torony építését szünetelés után nagyobb erővel csak 1724-ben folytatják. A zsindelyezett új torony rézgombját, amelynek köbtartalma 26 pozsonyi véka volt, 1726 dec. 5-én teszik

136