A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi csárda és jeles vendégei
megismerni a korábbi, elsősorban a szépírók által kissé romantikusnak festett „délibábos” pusztát. A Zoltai—Ecsedi—Sóregi „hármas” kutatásai elválaszthatatlanok egymástól.38 Mint Debrecen Város Múzeuma, majd 1924-től Déri Múzeum munkatársai, vezetői, éveken át vallatták e tájat, s értek el szép eredményeket. A tudós hármasnak sikerült az érdeklődést legjobban felkelteni a Hortobágy iránt, amelyet jól jellemez Balogh István, LükőGábor és Béres András Hortobággyal kapcsolatos néprajzi kutató tevékenysége. Közülük Balogh István körültekintő, páratlan értékű munkássága, levéltári feltárásokon alapuló közleményei az elődökhöz viszonyítva is sok tekintetben gazdagították a Hortobágy történeti-néprajzi irodalmát. Eddig az egyetlen kutató, aki a jelenségeket a legmélyebb történeti összefüggésekben törekedett értelmezni és megismertetni. Olyan hiányokat pótolt, amelyek nélkül a korábbi részfeltáró adatok nehezen értelmezhetők. Bár volna mit, de nem részletezem más kutatók Hortobágyon végzett munkájának egyéb eredményeit. Tény az, hogy Ecsedi István, a „Hortobágy szerelmese” itt gyűjtötte össze öreg pásztoroktól, a puszta hegedűsétől, Rimóczi Józseftől a hortobágyi állatorvos Dely Mátyás segítségével a legszebb hortobágyi pásztor- és betyárnótákat, melyek között nem egy szól a csárdáról:39 „Hortobágyi híres csárda? Zsandárral van körülállva, Azért van az körülállva, Betyár mulat a csárdába.” Vagy említhetjük a juhászok kedvelt nótáját: „Hortobágyi csárda előtt legel a nyájam, Közepibe fakószőrű szamárom, Vezérürüm zálogba van csengőstül, A csárdába magam iszok sej haj, egyedül.” S a csikósok, a gulyások által sokszor emlegetett nóta: „Lúra csikós lúra, nem a csárda felé, Elszaladt a ménes Kismargita felé. Túl van a határon, mán más téregeti, És ezt a számadó nem nagyon szereti.” Jó ideig a csárda volt a kulturális élet központja, ahonnan minden kisugárzott a pusztára, s ahova a pusztáról minden hír eljutott, s ahol minden pusztajáró tájékozódhatott. Nem csoda hát, hogy annyian, annyira megszerették, s nem esik a pusztáról szó a Kilenclyukú híd melletti híres csárda nélkül. 38 Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen, 1936. Ecsedi István: A Hortobágy puszta jelene és jövője. Uránia, XIII. 1912., 485—494. o. Sőregi János: Dr. Ecsedi István: 1885—1936. DMÉ 1936. 114. o. — Zoltai Lajos élete és működése 1881—1939. Déri Múzeum Évk. 1942. (Teljes Ecsedi és Zoltai bibliográfia.) 39 Balogh István: A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Nép. Ért. 1943.97—112. o. Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet. DMÉ 1938. Debrecen, 1940. 101—130. o. Béres András: A Hortobágy történeti néprajza. (Kandidátusi értekezés. Kézirat.) Debrecen, 1980. HBML Könyvtára Ltsz.: 6583. Ecsedi István: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták. Debrecen, 1927. 126