A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekvédelmi tevékenységének néhány kérdése 1934-1940
A következő évben, az 1935. jűl. 11-i közgyűlésen Zelinger Ede alelnök indítványozta, hogy az iparosoknak és kereskedőknek a kormány a gazdákhoz hasonlóan nyújtson segítséget. A kereskedő és iparos nem tudja behajtani követelését a gazdán, de ha adót nem fizet, elárverezik. Az iparosok és kereskedők másodrendű polgárai az országnak. Kérték, hogy őket is úgy kezeljék mint a gazdákat, mert a kamat és az adózás terhét a kereskedők és iparosok viselték. Amint a gazdák adósságát már törölték, ugyanezt kérte az indítványozó az ipar és kereskedelem számára. Nagy Ferenc azt javasolta, hogy az adótartozásokra a kereskedő és iparos ingatlanát ne lehessen elárverezni, a mezőgazdák védettségéhez hasonlóan. A közgyűlés egyhangúan elfogadta az indítványt és a kiegészítő javaslatot és felterjesztéssel bízta meg az elnökséget.15 A gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban a kamara elnöksége az iparügyi miniszterhez előterjesztést tett iparos- és kereskedővédelmi intézkedésekre. A köz- és magántartozások rendezésére javasolták, hogy az éves adó kétszeresénél nagyobb hátralékot töröljék, s a házadóra is terjedjen ki az elengedés, ha az adóalap 1000 P-nél kisebb. A fennmaradó adóhátralékot 10 évi részletfizetéssel engedélyezzék törleszteni. A kézműiparosok gépeit vegyék ki a végrehajtás alól. A magántartozások kamatát 5%-ra szállítsák le, a védett kisiparosoknál 3,5%-ra. A kisiparosok kérhessék házastelkük védetté nyilvánítását, s a védett kisiparosoknak mindazokat a kedvezményeket javasolták, amelyeket a 20 holdas gazdáknak biztosítottak. Az árutartozásokat a védettségből vegyék ki, s azt rendezni kell. Az elnökség kérte az előterjesztés tudomásul vételét, melyet az 1935. nov. 14-i közgyűlés helyesléssel elfogadott.16 Nincs adatunk arra, hogy az elképzelésekből valami megvalósult volna, a kormányzat inkább az agrártömegek helyzetén próbált könnyíteni. Kisipari és kiskereskedelmi hitel Az 1933-ban megindított kisipar és kiskereskedői hitelakciót 1934-ben is folytatták. Már 1933 decemberében felvetették a kamara közgyűlésén, hogy az akciót a községekre is terjesszék ki és a kereteit növeljék. A kereskedelemügyi miniszter 1934 elején mindkét kívánságot teljesítette, de csak részben. Azon községeket is bevonták a kedvezményes hitelbe, melyek 15 ezer lakosnál kisebbek, de megyei székhelyet képeztek. A debreceni kamara területén Berettyóújfalu és Mátészalka községet kapcsolták be ezután. A kölcsönakció keretét 120 ezer P-ról 200 ezer P. állami hozzájárulásra emelték, ehhez jött a helységek hozzájárulása. A kölcsönök összege igen csekély volt. 1934 májusig néhány nagyobb helységben szétosztott összegek: Debrecenben 142 iparosnak és 73 kereskedőnek 11980 P Hajdúböszörményben 31 iparosnak 1340 P Nyíregyházán 52 iparosnak és 13 kereskedőnek 4075 P Hajdúhadházon 15 iparosnak és 5 kereskedőnek 800 P 15 DKI közgy. jkv. 26/1935. 16 Uo. 45/1935. 107
