A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

Könyves Tóth idézett vallomása folytatódik, mégpedig így: „a francia forradalom és francia irodalom tett exaltattá és enthusiastává, annyira, hogy én az 1848lkl nemzeti mozgalmakban s függetlenségi küzdelmekben öntudatosan és a szó teljes ereje szerint lelkesülten vettem részt.”60

Megnyugvással, egyetértéssel fogadta az 1848. március 15-i pesti és pozsonyi események hírét; maga is úgy látta, hogy azok „magyar nemzetünk polgári állásának eddigi formáját megváltoztatták, átalakulásnak indították”.61 A kevésbé tájékozott debreceniek felvilágosítására szánt templomi beszédeiben — március 26-án és április 9-én — örömmel üdvözölte ,,a’ népszabadság istenileg jótékony” szellemének, a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságának diadalát, a nemzeti és polgári vívmányokat: a feleló's magyar minisztériumot, a sajtószabadságot, a közteherviselést, az úrbéri tartozások és a papi dézsma megszüntetését, a népképviseletet, a törvény eló'tti egyenló'séget. Világosan megmondta viszont azt is, hogy a túlzó, radikális követelésekkel nem azonosulhat; elhatárolta magát a földosztás, a vagyoni egyenlőség, a szabadosság gondolatától. Kifejezte azt az aggályát is, hogy az egyelőre békés változások forradalmi jellege nemkívánatos jelenségeket is felszínre hozhat, a folyamat ellenőrizhetetlenné válhat, amit meg kell akadályozni; ezért a rend fenntartására, nyugalomra, a zabolátlankodni akarók megfékezésére, a személy- és vagyonbiztonság megőrzésére intett. Megértést, türelmet kért a vesztesektől, így a földbirtokos nemesektől is; utalt a reakció nyílt fellépésének reális veszélyére. A megbékélés szándékával nyilatkozott a Habsburg-házról is. A liberális követelések teljesüléséért nemcsak Istennek és az országgyűlésnek, nemcsak a „lángeszű ’s nagy lelkű” férfiaknak mondott köszönetét, hanem a nemzet szavát megértő királynak és István nádornak is; keményen ostorozta viszont az uralkodó korábbi, önkényeskedő tanácsadóit.62 Vagyis ekkor még —- osztva a reformkori politikusok túlnyomó többségének véleményét — monarchikus államformában, Habsburg-uralkodóval képzelte el az önálló, polgáriasuk Magyarország megteremtését; helyeselte a bécsi udvarral való együttműködést.

Az új magyar állam elleni fegyveres támadást követően Könyves Tóth Mihály a honvédő harcok lelkes propagátora lett. A szószékről és népgyűlések szónokaként, a debreceni Alföldi Hírlap hasábjain segített a nemzetőrség toborzásában, izzó szavakkal szólította fegyverbe a népet. Két fiát is katonaiskolába küldte, ezüsttárgyait pedig felajánlotta honvédelmi célokra.63 Pontosan felismerte — és cikkeiben, beszédeiben erre figyelmeztette olvasóit, hallgatóit is —, hogy a nemzeti önállóságot fenyegető támadás veszélyezteti a polgári átalakulás eredményeit, az emberi jogokat, az alkotmányos rendet, sőt a református vallás egyenjogúságát is. A megtévesztett nemzetiségiek, a belső reakció erői mellett, illetve előtt a fő ellenség a bécsi kamaril- la — írta —; ez a múltból visszaszivárgó, gonosz, magyar- és haladásellenes csoport félrevezeti a jóindulatú, de beteg, magatehetetlen királyt is. A tavaszi hangütéshez képest érzékelhető változás, hogy ekkor már a múlt bűneiért a szerződésszegő osztrák királyokat is elmarasztalta. Még látott esélyt a kibékülésre, de feltétele a márciusi vívmányok fennmaradása. Sőt még messzebb ment: „ha a király meg nem egyeznék is a népképviselők közös és általános akaratjában: nem meg kellene-e az országgyűlés határozatának illy esetben is maradnia? Hát a nép van-e a királyért, vagy pedig a király a népért? Bizonyosan a király van a népért. A király az országnak első tisztvise60. Békés /.; i. m. I. 74. old.; Önéletrajza, 1936. jan. 5. 3.

61 Mi történt ’s mit kell tennünk? Népszerű egyházi beszéd. Db. 1848. 1. old.

62 Uo.; A keresztyén polgár szabadsága, egyenlősége, testvériessége. Közli: Magyar Bertalan. = Vasárnap, 1935. aug. 4. 246—247. old.

63 Békés I.: i. m. II. 28. old.; Önéletrajza, 1936. jan. 5. 3.

55