A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Mervó Zoltánné: Dokumentumok 1848/49

11

Debrecen, 1849. január 10.

PETŐFI SÁNDOR A HARC FOLYTATÁSÁRA SZÓLÍTJA OLVASÓIT

Debrecen, jan. 9. 1849. Megtörtént. Budapest az ellenség kezében van. Sokat veszítettünk de korán sem mindent, s a bal esetnek bal következése csak úgy lesz, ha most elcsüggedünk. Ez lenne ránk nézve a legkárosabb, s mi több, legszégyenítőbb. Ekkor csakugyan megérdemelnők, hogy mindent veszítsünk.

Ami engem illet, én e csapástól nem hogy kétségbe esném, sőt örülök rajta, mert tudom, hogy kára múlékony; haszna végtelen lesz. Megrázott bennünket az ellenség, megrostált; a szemét és a konkoly kihull, a java meg benn marad. Most minden fél barátunk és titkos ellenségünk átmegy a győzedelmesekhez, s hogy eddig is mi nem vagyunk győzők, onnan van, mert ezek közöttünk voltak. Míg azt nem tudjuk, ki mind ellenségünk, hogyan diadalmaskodhatnánk? E szempontból nézzétek ezen eseményt, hazánkfiai, s a helyet, hogy tán káromkodnátok, áldjátok az igazságos Istent ki ránk e jótékony csapást mérte. Igazságos az Isten, rettenetesen igazságos, ő elválasztja előbb a gonoszokat tőlünk, s azután vívatja ki velünk a szentügy győzedel- mét, hogy abban egyedül a jók vegyenek részt, s közzénk ne vegyüljenek amaz elvetemedett gazok, a büntetés helyett jutalmat nyerni a szabadságtól, mellyet alattom- ban gyűlöltek. Mert győzni fogunk, honfitársaim, ez olly biztonyos, minthogy kétszer kettő négy. És ezt nem az ábrándos csalékony remény mondja nekem, hanem a csalhatatlan világtörténet. Aki a múltba néz, a jövőbe lát éppen úgy, mint látni a víz mélyében a magas eget. A történet azt bizonyítja, hogy minden eszme csak akkor győz, ha világszerűvé lesz, de akkor okvetlenül győz, akkor könnyebb magát a világot megsemmisíteni, mint azon eszmét kiirtani. így volt hajdan a keresztyénséggel, így van a szabadsággal. Eddig csak egyes emberek, vagy egyes nemzetek állottak fel a szabadság mellett, s lenyomták őket; a múlt évben egész Európa egyszerre kiáltotta el ama nagy és szent szót, mely az emberiségnek új megváltója, s Európát nem fogják lenyomhatni. Sőt inkább már le is nyomták, fogjátok mondani, íme minden országban uralkodik ismét a zsarnokság s el van ölve a forradalom.

Csalatkoztok atyámfiai. Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz; azért, hogy a napot felhő borítja el még nem hamvad ki a nap; egy szélroham, s el van fújva a felhő, fellobban a láng. A múlt évben egy huzamban nagyot szaladtak a nemzetek, s most megálltak, de csak azért, hogy lélekzetet vegyenek, s még nagyobbat szaladhassanak. Vigyázzatok rá, egy pár holnap múlva vagy talán előbb, talpon lesz ismét minden élő a művelt világban, s egethasító robajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a földön uralkodik a zsarnok képében, s uralkodik annál kegyetlenebből, minél közelebb van halála. Hisz a légy is akkor csíp legmérgesebben, ha vesztét érzi. Azért félre az aggodalommal, mert az alaptalan, és félre a csüggedéssel mert az férfiatlan. Bízzunk az istenben és még inkább a magunk erejében, s harcoljunk fáradatlanul. Jó szerencsében a gyáva is nekibátorodik; az a férfi, az a vitéz aki ha veszít is, úgy tartja a fejét, mintha ő volna a győző. S nekünk két okunk van vitézeknek lennünk: hogy életünket és szabadságunkat megtartjuk, és hogy ne piruljanak miattunk a más világon őseink, kik hajdan naggyá és tiszteltté keresztelék szívok vérével a magyar nevet. Csak tavaszig ne hagyjuk magunkat, akkor segítségünkre lesz Európa, ámbár én jobban szeretném ha nem lenne, hogy azt mondhassák: a magunk emberségéből vívtuk ki a szabadságot.

86