A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Mervó Zoltánné: Dokumentumok 1848/49
BIHAR VÁRMEGYE BIZOTTMÁNYÁNAK KÖZGYŰLÉSE1 A közgyűlés, mellyet mind az eddig kizárólagos joggal bírt osztályból, mind a községek képviselő tagjaiból, több ezernyi hon-polgárok jelenléte tesz ünnepélyesssé, szabad ég alatt nyitattván meg, és tartatván ez első napon: Sántha György másod alispán a tanácskozást megnyitó szavakban előadta: hogy miután ezen közgyűlés összehívását, részint a múlt hónap 11 -én befejezett országgyűlésre elküldött megyei követek jelentésének tárgyalása, részint pedig az alkotott törvények meghirdetése és az ezek értelmében eszközlendő intézkedések, tették szükségessé: ő valamint a gyűlést egybehívni nem késett, úgy más felől a közönséget, mellyet ez alakban közgyűlésüeg összeseregelve utólszor üdvözöl, a tárgyak nagyszerűségéhez illő csenddel, és a szabadság öntudatából fejlődő méltósággal folytatandó tanácskozásra felkérni hivatalos tisztének ismeri... Az elenyészett országgyűlés utolsó volt mellyet a „kiváltságos nemzet” tartott, s utolsó melly a „szabad nép” törvényhozását megelőzte. Eredeti. — HBML. IV. B. 101/a. 1. 438. A közgyűlés napirendi pontjai voltak: 1. Országgyűlési követek beszámolói. 2. Az alkotott törvények meghirdetése. 3. Beöthy Ödön főispán beiktatása. 4 Váradolaszi, 1848. május 1. 5 Debrecen, 1848. május 28. A PIAC UTCAI KÜLVÁROSI LAKOSSÁG SORSÁNAK JAVÍTÁSÁT KÉRI A VÁROS VEZETŐITŐL Tekintetes Polgármester Úr! Tisztelt képviselői közgyűlés! A polgári jogok gyakorolhatását, legközelebbi országgyűlésen hozott törvényeink részünkre is biztosíték és mi kik ettől eddig elzárva valánk még alig kezdjük belátni ezen jogkedvezményeit már is fájdalmas meg illetődéssel érezzük, hogy midőn mi jogkedvezményeket várunk s reményiünk, akkor legelsőbben is mi még semmi jogkedvezményt nem élveztünk egy jó adag teher-melly ugyan polgári joggal jár — az újonczok tartásával, szállásolásával tetleg reánk rovatik, kik csaknem mind ollyan szegénységgel küzdünk, hogy házunk népét is kétkezi terhes munkánkkal keresvén élelmünket-fentartani napról napra alig tudjuk, a közterheket viselni alig bírjuk. Midőn mi ezt fájdalmas szívvel érezzük, s fájdalmasan feljajdulva panaszoljuk, távol van tőlünk azon gondolat, mintha mi a közterheket aránylag viselni nem akarnánk. Igen mi kétszeres erőnk megfeszítésével is örömest osztozunk azokban, s arra igyekszünk fordítani minden erőnket, hogy azoknak elviselésére képesek legyünk. 81
