A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

társasági érintkezésben volt, nem egyről baráti kapcsolat hangján nyilatkozik, mint például gróf Nugent tábornokról és feleségéről, Schwarzenberg hercegről. 1849 előtt ismerte már Jellacic horvát bánt, az osztrák arisztokrácia és katonai vezetőréteg számos tagját. Ezek azután ajánlólevelekkel látták el Ramberg tábornokhoz, Szeged katonai kormányzójához, Wohlgemuth tábornokhoz az erdélyi főparancsnokhoz, és Haynauhoz is. Ezekben az években már dolgozott az egyiptomi tartózkodása során tapasztaltak megírásán. A háromkötetes könyv Londonban 1850-ben jelent meg „The Mamelukes: a Romance of Life in Grand Cairo” (II. kiadása 1861-ben) címen. A Balkáni utazásainak élményeit foglalta össze következő útikönyvében, melyet 1855-ben adtak ki „The Bulgarian, the Turk, and the German” cím alatt. 1858-ban brit alkonzul lett a görögországi Missolonghiban, de 1859-ben már Lübeckben találjuk.

Pályafutása újabb fordulatot vett, megint az általa annyira kedvelt osztrák császárság területére került, 1862 májusában kapott konzuli kinevezést Raguzába és Восса di Cattaróba. Ez évben jelent meg Lipcsében a saját maga által is egyik összegező munkájának tekintett két vaskos kötet „Researches on the Danube and the Adriatic contributions to the modern history of Hungary, Transsylvania, Dalmatia and Croatia, Servia and Bulgaria.” Egy év múlva pedig két kötetben adta ki Egyiptom történetére vonatkozó kutatásai eredményeit „History of the Egyptian Revolution from the Period of the Mamelukes to the Death of Mahommed Ali.” A sok mindent megtapasztalt, jelentős változásokat hozó évtizedet átélt diplomata tulajdonképpen igen termékeny útikönyvíró volt, bár munkáinak egy része és szinte mindegyiknek több fejezete kimondottan kortársi politikai helyzetfelmérés is. Élete végén még közreadott egy filozófia jellegű értekezést és egy könyvet Stendhalról. 1874. április 12-én halt meg.3

* * *

Paton harminchat fejezetre osztott könyvének sok részletét lenne érdemes lefordítani. Elsősorban is a gazdálkodásra, a magyarság és a nemzetiségek szokásaira, a népéletre, a művelődésre vonatkozóakat. Madártávlatból fejezetről fejezetre kísérjük végig azokat a részeket, melyek politikai véleményét tükrözik. Az ostromlott Komáromig együtt ment útitársával Sir W... R... -el, gróf Nugent tábornokkal régi ismerősként tárgyalt, majd megtekintette az orosz csapatok szemléjét, leírta az osztrák tábor életét. Pesten csak egy-két napot tartózkodott, vonattal Szolnokra ment. Itt teszi meg először a könyvében majd sokszor visszatérő megjegyzést az ország civilizálatlanságáról, hiszen Szolnokon már nem érezni a német lakosság kedvező hatását mint Pesten. Mit jegyzett fel itt? Tudatlanságot, piszkosságot és eldurvultságot, társulva nagylelkűséggel, bátorsággal és őszinteséggel. A nép jó természetű, békés és becsületes. Most került ki egy véres háborúból, melybe a törtető és elvakult emberek egy kis juntája rántotta be. Bátran harcoltak és legyőzték őket. Arról biztosítja olvasóit, hogy a magyarokra nem előítélettel, hanem együttérzéssel tekintett. Éppen ezért jóakarattal kereste a nép között a civilizáció legkisebb jelét, de ilyet nem talált. Mint írja: „.. .nincs nagyobb tévedés mint a magyar népelemet a civilizációval társítani Magyarországon. Gróf Széchenyi a kivétel volt és nem a szabály.” A magyar karakter nagymértékben emlékezteti a törökökére és mint minden idegen, akik elődeik érdeme

3 Életrajzi adatait, műveit lásd Dictionary of National Biography XV. Vol. 478—479. p. — Hálás kő- szünetem illeti./. V. S. Megaw professzort, kérésére közölte velem az Edinburgh Central Library a Paton családra és A. A. Paton iskoláztatására vonatkozó adatokat. —- Gordon, Robert Sir (1791—1847) diplomata, 1818—1828 és 1841—1846 között Nagy-Britannia bécsi követe. A két megbízás között Konstantinápolyban is teljesített szolgálatot.

61