A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

a legújabb élményei kiváltotta gondolataival. Politikai véleményének megalapozott­ságára, illetve könyve várható fogadtatására vonatkozóan két megállapítását kell még kiemeljük az Eló'szóból. Lássuk ezeket saját szavaival: „Egy, a forradalom után ilyen rövid idő alatt megírt munkában elkerülhetetlen Kossuth gyakori említése. Ép­pen ezért remélem, hogy amit el kell mondanom, úgy tekinthető', hogy kizárólag azok­ra a veszedelmes téveszmékre (kiemelés tőlem, M. Gy.) vonatkoznak, melyeket párt­hívei állhatatosan terjesztenek ebben az országban (ti. Nagy-Britanniában). És sem­miképpen sem az ő jelenlegi személyes helyzetére. Egyedüli célom az igazság és remé­lem, hogy ő hamarosan ebben az országban lesz és megtehet minden tőle telhetőt, hogy kimutassa az én nézeteim a tévesek.” Nem érdektelen számunkra, hogy kinek ajánlja könyvét. „Végezetül, célkitűzéseim gyakorlatiak, ezt a könyvet ugyanolyan mértékben szántam Ausztriának és Magyarországnak, mint honfitársaimnak. Most, hogy a két ország békésen egyesült (kiemelés tőlem, M. Gy.), arra is szánom, hogy előmozdítsam ebben a nagy Dunai Birodalomban az egészséges alkotmányos kor­mányzást. A magyarokra vonatkozóan elmondtam mindent, amit tudtam, hogy ki­ábrándítsam őket rendkívüli nemzeti hiúságukból, egoizmusukból és önteltségükből. Mégis önzetlen barátja vagyok igazi érdekeiknek, mint Magyarország földje jelentős része lakóinak és mint olyan népnek, mely a bürokratikus központosítással szemben az önkormányzati hagyományokat kifejlesztette. Ez a munka ennél fogva biztosan nem tetszik majd sem a túlzó-magyar pártnak, sem a túlzó-centralizációs pártnak. De nagyon tévednék, ha nézeteim általánosságban nem egyeznének meg a mérsékelt szabadság és a monarchikus alkotmányos kormányzás képviselőivel, akik az osztrák birodalom tehetőseinek és intelligenciájának nagy többségét teszik ki.”2 Most pedig lássuk a szerzőt. Archibald Andrew Paton 1811. március 19-én szü­letett Skóciában, Edinburgh-ban. Apja nyerges- és szíjgyártómester, a királyi udvar és a hadsereg lószerszám-szállítója. A helyi Old High School-ban, majd 1826-tól az Edinburgh Academyn tanult. Érdeklődése fiatal korában felébredt a Habsburg-biro­dalom és a török császárság földrajza, történelme, politikai viszonyai, népeinek élete és szokásai iránt. 1836-ban hajón utazott Nápolyig, onnan gyalogolt el Bécsig. Mint írja: „...nagyon fiatalon, vándorbottal a kezemben és hátizsákkal a hátamon.” Ausztria déli tartományait már ekkor megismerte. 1839/40-ben Colonel (később Sir) George Hodges magántitkára Egyiptomban. Ezután nyert kinevezést a Colonel Henry Rose vezette szíriai brit misszió politikai részlegéhez. Itt elérte a helyettes szállásmesteri rangot. 1843-ban lett szerbiai főkonzul, több mint két esztendőt töltött el itt. Első útikönyvét itt fejezte be és szíriai élményeinek szánta — „The modern Syrians, by an Oriental Student” (London, 1844). Szerbiában sokat utazott, de ottani szolgálata alatt újból járt Ausztriában is. Részletes tájékoztatást adott Szerbiáról és a környező területekről a „Servia, or a Residence in Belgrade etc. in 1843—44.” című 1845-ben Londonban megjelentetett könyvében (II. kiadása 1855-ben). 1846-ban Sir Robert Gordon bécsi nagykövet nem hivatalos megbízást adott neki, hogy alapos jelentést készítsen az Ausztriához tartozó adriai kikötőkről. Hor­vátországot, Dalmáciát és a mai Szlovénia területét is bejárta. Útjairól, tapasztalatai­ról számolt be a „Highlands and Islands of the Adriatic, including Dalmatia, Croatia, and the southern provinces of the Austrian Empire” c. Londonban 1849-ben kiadott kétkötetes, illusztrációkkal ellátott terjedelmes munkájában. Németül kitűnően be­szélt, természetesen írt és olvasott. A Habsburg-császárságban már az 1849 őszén kezdett utazása előtt a legmagasabb katonai és polgári vezetők egy részével személyes 2 Paton, Archibald Andrew: The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth, and Vienna, in 1850. (London, 1851. XII+416 p.) Preface=I—VIII. passim. 60

Next

/
Thumbnails
Contents