A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

lője.” Vagyis ekkor már eljutott a népfelség elvének kimondásáig, a parlamenti demokrácia, az alkotmányos monarchia követeléséig.64

1848. október 19-én, amikor a debreceni nemzetőrség két gyalogos és egy lovasszázada elindult a délvidéki frontra, Könyves Tóth Mihály — megtartva egy pár héttel korábbi, az Alföldi Hírlapban közzétett ígéretét — tábori lelkészként velük ment, gyalogszázadosi rangban.65 Miként a szem- és fültanúk — köztük Szanka József, az Alföldi Hírlap szintén táborba szállt szerkesztője — írták, „Tóth Mihály, papi hivatását a kor igényeihez méltóan felfogva”66 hazafiúi tűzzel, szónoki tehetsége teljes erejével lelkesítette a nemzetőröket és a honvédeket, erősítette az ingadozókat, vigasztalta a sebesülteket, elsiratta a halottakat; Lippán még a románokat is megpróbálta a magyar ügy mellé állítani.67 Az aradi vár ostromakor elesett magyarok és lengyelek temetésén elmondott „velőkig hatoló szónoklata” oly annyira tetszett Szanka Józsefnek, hogy lapjában teljes terjedelemben közölte. E beszéd a hazaszeretet himnusza és a világforradalom Petőfit idéző látomása: „a vérpatak, melly most olly sok népekből foly, vértengerré nő fel, és hullámaival elsepri a trónoknak babonás hitből, ámítással épített oszlopait, és elnyeli, megfullasztja, vérhabokban fullasztja meg az önkény zsarnokait”. A „népszabadság, népfenség” isten akarata és ajándéka — hangoztatta —, ezért keresztyéni kötelesség is harcolni az elnyomók, a betolakodók ellen. A szabadság, egyenlőség és testvériség szelleme „a társadalmi élet nehéz bilincseinek széttördelését elnémíthatlan erős szózattal követeli, majd feltartózhatlan karokkal kényszeríti”.68 Alighanem igaza van Nyakas Lászlónak, aki szerint e beszédben „tetőzött Könyves Tóth Mihály forradalmisága [...], valósággal intonálta a Habsburg-ház gyászszimfóniáját”.69 Az új-aradi táborból — december 1 -jén —- nyílt levelet, kérelmet intézett a kormányhoz, sürgetve, hogy ne csak a nemzetőrök, hanem a honvédzászlóaljak mellé is rendeljenek tábori lelkészeket. Hiszen ,,a’ papok sokat, nagyon sokat tehetnek a’ legyilkolandó szabadság védelmére”, szimpátiát ébreszthetnek a haza ügye iránt, felvilágosíthatják az iskolázatlan katonákat, óvhatják a fiatal fiúkat a részegség és a bujaság vétkétől.70

Amikor Könyves Tóth Mihály 1849. január 5-én a nemzetőrökkel visszatért Debrecenbe,71 már itt találta a fővárosból áttelepülő nemzetgyűlés és kormány első csoportjait. Január 9-én a város lakói nevében ő üdvözölte az ideérkező Kossuth Lajost.72 Továbbra is tevékeny részese volt a közéletnek, támogatta Kossuth és a

64 A’ néphez. = Alföldi Hírlap, 1848. okt. 1. 105—106. old.; az idézet: 106. old. — L. még: Debreczen népéhez. = AH, 1848. szept. 27. 101—102. old.; Szózat Debreczen népéhez ’s az alföld minden magyarjaihoz. = AH, 1848. okt. 1. 105. old. Október 1-i és 12-i népgyűlési beszédéről ír: AH, 1848. okt. 4. 109., okt. 15. 121. old. — Vö. Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1848-ban. = Könyv és könyvtár V. Db. 1966. 157. old. Nyakas László: Könyves Tóth Mihály, Debrecen Kapisztránja.= Honismeret, 1988. 2. sz. 51—52. old., uő: Könyves Tóth Mihály forradalmisága.=Debrecen 1988. márc. 11. 3. old.

65 AH, 1848. okt. 22. 129. old. — Az ígéret: Debreczen népéhez. = AH, 1848. szept. 27. 102. old.— Rendfokozatáról: HBML. IV. B. 1109/a. 1.

66 Szanka J.: Tábori levelek. Lippa, nov. 2.=AH, 1848. nov. 28. 149. old.

67 L. D. (Lukács Dániel): Tábori levelek. = AH, 1848. nov. 5. 145. old. — A további tudósítások: AH, 1848. nov. 1. 142., nov. 8. 149. old. — No. Lengyel I.: i. m. 172., 156.

68 AH, 1848. dec. 17. 193—194. old.; Szanka József szavai: AH, 1848. dec. 13. 190. old.

69 Nyakas László: Könyves Tóth Mihály forradalmisága. = Debrecen, 1988. márc. 11. — A beszédről ír még: Lengyel L: i. m. 158. old., Nagy T. i. m. 171. old.

70 Egyszerű, de „talán” érdekes kérelem a’ magas kormányhoz.=PEIL, 1848. dec. 10. 1594—1596. has.; az idézet: 1594. has.

71 AH, 1849. jan. 7. 7. old.

72 Könyves Tóth Kálmán: Kossuth Debrecenben és a szobor története. Db. 1913. 7. old. — Pár héttel később Kossuth családja Könyves Tóth Csapó utcai házába költözött: Békés L: i. m. II. 29. old., Önéletrajza, 1936. jan. 5. 3. old.

56