A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Bényei Miklós: Könyves Tóth Mihály pályája 1849-ig

határozatokat gyorsan haj'tsa végre; tartsa meg a vallásos erkölcs normáit. „Boldog a’ polgári társaság! mellynek közügyei fölött illy kormányzók őrködnek, kik meglátják jól a’ mit cselekesznek, szorgalmatosok és hívek. Ott az egész test az egyes tagoknak, az egyes tagok az egésznek adnak kölcsönösen, sikerdúzs életerőt.”54 Elejtett megjegyzései, burkolt utalásai és önéletrajzi feljegyzései arra engednek következtetni, hogy Könyves Tóth Mihály nemcsak az egyházi megújulást szorgalmazta, hanem rokonszenvezett a nemesi reformerek, a mérsékelt liberálisok nézeteivel, a feudális viszonyok felszámolására irányuló törekvéseikkel.55 Lelkesedéssel írt tudósítást 1845-ben Deák Ferenc, Wesselényi Miklós és Vörösmarty Mihály együttes debreceni látogatásáról is, „kik közül csak egynek, bármellyiknek jelenléte is [...] nagyszerű ünnepnappá magasztalhatta ’s magasztalta is máj. 19-két városunk lakosai szívében”.56

Az évtized közepén Könyves Tóth Mihály még tovább lépett. Önéletrajzában írta: „Feleségem halála után 1846 aug 1-én57, a politikai életbe merültem; házamnál a város radikálisabb gondolkozású tagjai csoportosultak [...] Olvasmányaim ez idő táján a francia irodalom philosofiai termékei valának. Victor Cousin, Damiron, Jouffroi; ezekhez járult Victor Hugo és Lamartine minden munkájának olvasása; végre a so- ciális philosofok művei, akár tisztán tudományos szempontból készültek, akár regény alakban. A Proudhon és Louis Blanc, a Ledru-Rollin és Blanqui, az öreg Leroux »L’Humanitéja« és Cabet »Ikáriája« mellett olvastam a számtalan Sue féle regényeket is.”58 Noha a feljegyzés két ízben is megjelent nyomtatásban, irodalomtörténet-írásunk eddig nem figyelt fel rá. Holott ezt a részletet ismerve, kissé más megvilágításba kerülhet Könyves Tóth Mihály és Petőfi Sándor közismert kapcsolata is. Közismert, hogy 1846 őszén, Erdődről hazafelé, Petőfi néhány napot Debrecenben töltött. Megismerkedett a prédikátor mostohalányával, Király Jankával — akinek emlékkönyvébe egy kis verset is írt, 1846. november 15-i dátummal —, majd összebarátkozott Könyves Tóthtal is. Minden bizonnyal nemcsak emberi rokonszenv vezette, hanem az a tény is, hogy a fiatal, haladó gondolkodású pap éppen akkortájt tanulmányozta azokat a francia szocialistákat, történetírókat, akikhez Petőfi ugyancsak ekkoriban közeledett. Vagyis feltételezhető — noha ennek bizonyítása nem mostani feladat és pillanatnyilag nincs is rá más adat —, hogy eszmei rokonra is találtak egymásban. Megemlítendő az a szintén jól ismert epizód is, hogy Petőfi lelkész barátjához futott először, amikor hirtelen dacból meg akart esküdni Prielle Kornélia színésznővel. Éjjel költötte fel, de ő az egyházi szabályokra hivatkozva megóvta a költőt az elhamarkodott házasságtól.59

54 Az Istentől kimértt határnál áldásban elnyugodott Dániel. (Komlóssy Dániel.) D >. 1844. 7. old. —- L. még: A’ király előtt kedvességet nyert városi bíró’ képe. (Rakowszky Dániel.) Db. 1843.; Halálokozta nagy keserűség ’s erőltetés nélküli vallásos vigasztalás. (Simonfiy Dániel) Db. 1843.; „A’ keresztyénnek—-kikerülhetlen halállal szemközt-—fenséges léleknagysága ’s édes övéiért Istenemelt bizodalmas könyörgése.” (Vámosy Károly.) Db. 1845.

55 Nyakas László: Könyves Tóth Mihály forradalmisága.=Debrecen, 1988. márc 11. 3. — Ennek csak részben mond ellent, hogy 1844 elején Könyves Tóth aláírta azt az országgyűléshez intézett petíciót, amelyben Debrecen kérte, ne részesítsék városi polgárjogban a zsidókat. Szoboszlai Pap István szerint ezt a városi elöljáróság nyomására tette; vö. Varga Z.: Szoboszlai... i. m. 43. old.

56 Debreczeni levél. = PEIL, 1845. jún. 1. 523—538. has.; az idézet: 524. has.

57 Felesége valójában 1845. aug. 31-én halt meg, itt a dátum nyilvánvaló elírás.

58 Békés I.: im. I. 74. old. Első közlés. Önéletrajza, 1936. jan. 5. 3. old. Említi Révész Imre: Az utópista szocialista gondolat magyarországi hatásához.=Századok, 1951. 142. old.

59 Minderről: BényeiMiklós: „Hej, Debrecen, ha rád emlékezem...” Petőfi Sándor Debrecenben. = Alföld, 1973. 1. sz. 64. old.; Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. 2. köt. 16—17., 22—25., 28—29., 84. old.

54