A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debreczen sz. kir. város czímere. Közli: Radics Kálmán
töredezett pecsétnyomót, amelyen a bárányképe is látható, eme köriraton belül: „Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis 1200.” A derék szegediek aztán 1704-ben az ősréginek látszó czímeres pecsétre támaszkodva kérelmezték a szabad királyi városi jogokat és az új czímert. A cancellária elfogadta érvelésöket s bár a pecsétnyomó a legügyetlenebb hamisítvány, amely a XVII. század vége felé készülhetett, mégis czélt értek a szegediek. Dr. Varjú Elemér Podhradczkyra czélozva, idevonatkozólag ezeket jegyzi meg: „A pecsétnyomó meséjét szerzőnk is (t.i. Podhradczky) elhitte, azonban benne a czímer szokatlan formája gynút keltett. Szerinte a czímer árpádházi királyainktól nem származhatik, mert azoknak czímerében a szegedi czímer sasát és bárányát hiába keressük. Ellenben valószínű, hogy a félsast, úgy mint Kassának, Szegednek is II. Ulászló ajándékozta saját királyi czímeréből. Az évszám tehát nem 1200, hanem 1500.4 Bármennyire hízelgő' volna tehát Debreczenre nézve egy II. Endrétől származó kiváltságlevél: azt, hogy a bárányos czímert II. Endre adományozta Debreczennek, még pedig épen 1218-ban, kételkedve fogadni vagyunk kénytelenek, még ha nincsen is módunkban 1218 helyébe másik biztos évszámot állítani; még ha le kell is mondanunk arról a kétes értékű dicsőségről, amelyet a római interdictumtól félő gyenge II. Endre palesztíniai hadjáratában való állítólagos részvételével aratott Debreczen. A czímerek jobb és baloldala Mielőtt tovább mennék, illő tisztelettel rámutatok Szűcs István egy czímertani tévedésére is. Nevezetesen idvezült történetírónk folyton és következetesen baloldalnak nevezi azt az oldalt, amely heraldikailag jobb oldal; megfordítva jobb oldalról beszél ott, ahol a heraldika baloldaltért.5 Szűcs I. aztán e tévedésében önkényes eljárással gyanúsítja Rudolf és I. Lipót udvari festőit. Szerinte ezek a czímerbővítő oklevelekben foglalt leírás és az ősi czímer ismert ábrái ellenére a bárányt nem jobb, —- hanem balfelé forduló alakkal festették bele a czímerbe. Holott a czímerfestők szorosan alkalmazkodtak a czímerbővítő oklevélben foglalt leíráshoz, de követték azt az általános heraldikai szabályt is, amely szerint az állatokat rendesen jobbra fordulva ábrázolták. Azért, mert a heraldikában szokásos udvariasság követelte, hogy a czímer - paizson lévő állat szembe nézzen az ellenséggel, ez pedig tekintettel arra, hogy a paizst a balkaron viselték, csak úgy volt lehető, ha a czímerkép jobb felé fordult. Rudolf czímerbővítése Most már szólhatunk Debreczen város czímeradományozó okleveléről is. Az ingatag jellemű és kegyetlen Báthori Zsigmond fejedelem Erdélyt és a kapcsolt részeket, ezek között Debreczent, 1598-ban Rudolf magyar királynak átengedvén, Debreczen városa új urától egymásután több igen értékes kegykvelet kapott. Legnevezetesebb az 1600. évi márczius 17-én Pilsenben, Wiczmandi Ötvös Lőrincz és Mocsári János polgárok kérésére kiállított okmány. Ebben Rudolf az előbbi királyok és fejedelmek által Debreczen városának adományozott kiváltságokat egytől-egyig megerősíti; továbbá új kedvezésül megengedi, hogy a mag- és végrendelet nélkül elhalt polgárok vagyonát a tanács a helybeli szegé4 Varjú Elemér. U. u. 5 Csergheő Géza: A czímerek fejlődése és nemei. Turul. 1884. 61.1. És Bárczay Oszkár: A Heraldika kézikönyve. 182
