A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debreczen sz. kir. város czímere. Közli: Radics Kálmán

ván szerint jobbra, heraldikailag azonban balra fordult, visszanéző, fejénél fénysugárral környezett és első jobb lábával lengő, keresztes zászlót tartó gyapjas, fehér bárány.

Ez a régi czímer ma is szemlélhető a városháza piacz-utczai szárnyának udvari oldalán, ahol is a kapu felett 35—40 cm. magas veres márvány táblára a balra fordult zászlós bárány és 1563. év szám van bevésve. E czímeres tábla ezelőtt az 1830-as években lebontott ódon városháza falában állott.

Ugyanezen czímer képe fennmaradt a debreczeni nyomdából a XVI -dik század második felében kikerült némely könyvben is. Nevezetesen Méliusz Péternek 1563. kiadott Predikáczióiban. E könyv czímlapjának sikerült hasonmását közölte a Debreczeni Képes Kalendárium múlt évi folyama. Továbbá Félegyházi Tamás debreczeni papnak 1583-ban újra nyomtatott „A keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás” és 1586-ban megjelent „A mi Urunk Jézus Krisztus Újtestamentoma, vagy frigye” ez. munkáiban.

A czímer eredete

E czímer eredete okmányilag ki nem mutatható; Debreczennek e czímer használatához való joga 1600-ig írásos bizonyítékokkal nem igazolható. Tudós történetírónk, Szűcs István némely külső és belső körülmények és feljegyzések egybevetéséből II. Endre királyunkig, közelebbről pedig 1218-ig vezeti vissza e czímer eredetét.

Szűcs István ugyanis imígy okoskodik:

A húsvéti bárány, keresztes zászlójával (Fessler szerint) II. Endre királyunk ezüst dénárjain jön elő hazánkban legelőször. Eme dénárokat II. Endre amint Schönwisner István bizonyítja, az akkori szokáshoz képest azon alkalommal és időben verette, midőn édes Megváltónk dicsőséges feltámadása titkának tiszteletére Ő is Jeruzsálem felé, hova ugyan el nem juthatott, vévé zarándoki útját. — A húsvéti bárány ugyanis nem egyéb, mint a feltámadott Idvezítő jelképe (már az ős keresztyén egyházban is ennek tekintették); a zászló pedig jelvénye a győzelemnek, melyet az élet a halálon nyert.

Minden kétségen felül áll tehát — mondja Szűcs I.,1 hogy II. Endre a szentföldről 1218-ban történt hazajövetele után, a néki vándor útja elosegélésében pénzzel és vitézek adásával hasznos szolgálatot tett más városok között Debreczent is szabadalmazván, ugyanezt keresztes hadjáratának örök emlékére ajándékozta meg czímer gyanánt, zászlós báránynyal. Hogy pedig a zászlós bárány Debreczennek II. Endre által épen a szóban forgó keresztes hadjárat körül szerzett érdemeiért adományoztatott légyen, abból lehet bízvást következtetni, mert II. Endre adományozott ugyan czímert a búcsújárás előtt is 1209-ben Varasd városának; adományozott a búcsújárás után 1230-ban Szathmár városnak is, de sem egyik, sem másik város nem zászlós bárányt kaptak czímerül; nem kaptak pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az adományozás ideje a keresztes hadjáratnak jóval előtte, illetőleg utána esvén, nem búcsújárási szolgálatok voltak jutalmazandók.

Azt, hogy Debreczen csakugyan II. Endrétől, nem pedig valamelyik későbbi olyan királytól kapta eme czímert, — aki hasonlóképen veretett a pénzére bárány alakot, — az alábbi körülményekből következteti Szűcs István:

IV. Béla pénzén a bárány ellenkező oldalra, (Szűcs szerint) balfelé fordul s zászló helyett csak keresztet tart; Róbert Károly báránya zászlós ugyan, de ez is (Szűcs szerint) balra fordul. Ellenben a II. Endre ezüst dénárjain a bárány (Szűcs szerint) jobbra fordulva néz vissza a keresztes zászlóra. II. Endre báránya szakasztott olyan amilyen

1 Szabad királyi Debreczen város történelme. I. k. 31. old.

180