A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: A "Debreceni Dongó" Fejezet a debreceni élclapirodalom történetéből
„Csak azért is Dongó” a címe az 1900-ban meginduló Székely Imre-féle Dongó vezérversének4, amelynek irodalomtörténeti érdekessége, hogy „részben” Ady a szerzője.5 Amit a Debreceni Dongó-ról formailag tudni lehet A fejlécen a hosszú tollheggyel, mint dárdával „szurkáló” Dongó látható. A lába alatt papírtekercs, amelynek szöveges üzenete semmi kétséget nem hagy afelől, hogy mi a célja e „munkára” kész kicsi rovarnak. A programvers így szól: „Munkaközben szundikálni nem jó. I Felébreszt a DEBRECENI DONGO! / Hideg vízzel se lo- csolgasd magad, h Ez a szúrás attól le nem lohad. / Szaporán állj a munkának, I „Dongók” akkor nem szurkálnak.”6 A kéthetenként megjelenő lap első három füzetének kiadója a Hajdú-Bihar Me? gyei Pártbizottság, felelős kiadója Győri Gáspár. A 4. számtól a kiadó a Hajdú- Bihar Megyei Tanács versenybizottsága, a kiadásért felelős Bartha János, a Hajdú- Bihar Megyei Tanács V. B. alelnöke. Huszonegy számig az Alföldi Nyomdában ké4 A verset teljes terjedelmében itt közöljük; megj.: Dongó. 1900. 1. sz. jan. 7. Közli: i. m. Pálfy és Kardos László: Ady Endre és Benedek János közös verse c. írásában, 1. aDFU. 30. évf. 1932. 235. sz. okt. 16. 6. p. „Csak azért is Dongó" Hej Debreczen, Debreczen, Te szép, büszke város. Hozzád sem volt ám a sors Nagyon igazságos!... Régi híred, érdemed Pusztul kiveszőbe, Epigonok kisérik Ki a temetőbe... A régi nagyokból Alig van hirmondó, Elmúlt jelszavad: „Csak azért is Dongó!”... A ki igazán beszél, A fejét törik be, Az boldogul manapság, Ki ott van a klikkbe, Gondolkozni nem szabad, De beszélni úgy se, Felfordult itt a világ, Bolond, Isten úgyse!... Elmúlt itt a jókedv, A régi csapongó, Nincs a ki dalolja; „Csak azért is Dongó!”... Hol a régi hajdu-vér? Városát ellepték —- Mamelukok, stréberek Kótyonfitty leventék. Felfordult itt a világ, Nem úgy van, mint régen, Mintha nem is az a nap Sütne már az égen. Szegényedünk egyre, Nő pótadó, kontó, Nincs aki kiáltsa: „Csak azért is Dongó!”... Benne vagyunk könyökig, Pótadóba, bajba’; Ha nagy a nyomorúság: Nevessünk jót rajta. Hála Isten: hogy szabad Kaczagni magunkon, S csípni egyet, ki teher S csak baj a nyakunkon, Hadd fájjon a fejük, Az az üres, kongó, Úgy lesz majd, mint régen: „Csak azért is Dongó!”... 5 I. m. Kardos. A vers születésének körülményeit Székely Imre elbeszélése nyomán jegyezte fel Kardos László. Székely újságíró volt, az ő lapja volt a leghosszabb életű Dongó, amely 1900 és 1915 között jelent meg. Székely 1899-ben együtt újságíróskodott Adyval, s már ekkor tervezte egy élclap kiadását. Nehezen ment a lapindítás, amin Ady gyakorta gúnyolódott. Ady 1899 végén Nagyváradra került. 1900. január első napjaiban itt találkoztak, s Székely kérésére Ady a Royal kávéházban írta meg a Dongó beköszöntő versét. Hazafelé jövet azonban néhány flekket elveszített. Hogy közölhetővé váljon, Benedek János, aki Debrecenben ügyvéd volt, verselt és a „Debreczen” fő- szerkesztője volt, „pótolta” a hiányzó 4. (de lehet, hogy a 3. és 4.) versszakot. 6 Legnagyobb sajnálatunkra technikai és terjedelmi okoknál fogva sem a fejléc sem a karikatúrák egyike sem kerülhetett közlésre. 164
