A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején

рек előtt a tanoncoknak, mint a többi iskolák. Az elöljáróság ezt a javaslatot elfogadta. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete szerint a kérelmet nem teljesítették. Az elöljáróság október 9-én megbízta az elnökséget, hogy további lépéseket tegyen az akció sikere érdekében.39

Az Ipartestületek Országos Szövetsége megküldte az OTI-törvény elleni panaszt, amely szerint a tanonc, ha a munkaadónál van ellátáson és lakáson, táppénzt nem igényelhet. Az elnöki tanács 1930 novemberében pártolta ezt a törvény módosítása iránti akciót, mert már korábban megkísérelte az addigi sérelmes gyakorlat megváltoztatását. Korábban ehhez hasonló eset volt, amikor a mesternek a saját fia a tanonc.

Az IPOSZ másik javaslata a vasárnapi munkaszünettel volt kapcsolatos. Erről az elnöki tanács megállapította, hogy „az iparosság helyzete így is épp eléggé nehéz, nemhogy még éppen önmaga kívánna megszigorítást”.

Az IPOSZ javasolta továbbá, hogy csak akkor adják ki a tanoncnak a munkakönyvét, ha a segédvizsgát letette. Korábban ezt nem tartották meg. Az elnöki tanács örömmel csatlakozott az akcióhoz, mert már régen hasonló állásponton volt.40

A munkahiány miatt nem foglalkoztatható tanoncok képzésének biztosítása kérdésében a Kereskedelmi és Iparkamara véleményt kért az Országos Iparegyesület előterjesztéséről. A Kamara a tervet a kisiparosoknál megvalósíthatatlannak tartotta, mert a műhelyek felállításával nem lehet konkurenciát csinálni az iparosságnak. Az elöljáróság az Országos Iparegyesület kérelmét nem pártolta, hanem a teljes elutasítását mondta ki.41

*

A kisiparosságnak és érdek-képviseleti szervezetének nem volt olyan súlya, hogy az adott gazdasági-társadalmi szerkezetben a válság idején a maga számára kedvező fordulatot tudott volna kiharcolni. Részeredményeket ugyan elértek, de helyzetükben lényeges változás, javulás csak a többi termelési ág fellendülésével párhuzamosan volt várható. Csak így keletkezett fizetőképes kereslet termékeikre és szolgáltatásaikra, mely a válságból való kilábalást eredményezte.

Some Question of the Activities of the Craft-Union of Debrecen during the crisis of1923-1933 Zoltán Ujlaky

A narrowly explored field in our local historiography is the investigation of the status of petite- bourgeois layers. In this paper I try to describe, in connection with the status of craftsmen in Debrecen, some of the questions, using the archives or published sources of the Craft-Union, the organ acting on behalf of this layer.

The role and tasks of the Craft-Union and the dramatic deterioration of the status of craftsmen are mentioned here, as well as the means by which they tried to obtain help in order to improve their status.

As the crisis became more severe, there were signs of the members becoming more radical; the problems raised in educating the new generation under these severe circumstances are also mentioned here.

Finally, we can only conclude that without the prosperity of the basic branches of production, the status of craftsmen could not have improved; however well the Craft-Union acted, it could only achieve partical results under the circumstances of the crisis.

39 HBML. IX. 207/a. 9. Jkv. 1930. szept. 11. 7. sz., okt. 9. 21. sz.

40 HBML. IX. 207/a. 9. Jkv. 1930. nov. 10. 8. sz.

41 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. jan. 7. 12. sz.

161