A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején
szólaló megállapította, hogy nem helyesen gondolkoztak a kormánykörök, amikor az iparosoknak nem adtak kedvezményeket, mert az iparos a legjobb és legtöbb adófizető'. „Ne hagyják magukat, mert joguk van követelni.” Egy újabb elöljárósági tag azt említette, hogy az iparosság csak arra való, hogy adózzon, de a segítségnél mindig háttérbe szorítják és nem segítenek rajta. Egyenlő elbánást kért az iparosság részére. Javasolta, hogy a tiszántúli ipartestületeket is hívják meg a nagygyűlésre és a képviselőket is. Az iparosságnak e kérdésben eggyé kell válni „és kiáltsa oda, hogy nem bírjuk tovább!” Ha az állam segít, akkor az iparos adót tud fizetni, tehát az állam jól jár, ha segítés nem jön, akkor elvész az iparosság. Az elnök örült annak az egységes állásfoglalásnak, melyet a tagok a nagygyűlés megtartása mellett kifejeztek. Rettenetes a nyomorúság az iparosok között. A nagy vállalatok ínségmunkabéreket: 16—20 fillért fizettek, s ezzel rombolták a kézművesipar termelő képességét is. A gyáripar tönkreteszi a kisiparost. Az iparosság semmiféle védelemben nem részesült. Ezért kell a testületnek nagygyűlést tartani. A határozati javaslatban az adók, az OTI és általában a köztartozások megfizetésére 10 év halasztást kérnek, a magánjogi tartozásoknál 2 évit. Tiltakoznak ezen kívül az ínségadó és általában az adózás ellen. Egy új felszólaló a határozati javaslatba kérte bevenni, hogy ínségmunkán ipari munkát ne végeztessenek. A stadionnál pl. 30—35 szakmunkás dolgozott, a Kossuth utcán a burkolati munkákat is szakmunkásokkal végeztetik, az iparosságnak pedig nincs munkája, az ínségadót pedig csak kivetik. Az elnök egyetértett azzal, hogy az ínségmunkásokkal ne végeztessenek szakmunkát. Az elnök megállapította, hogy az elöljáróság a nagygyűlés összehívását szükségesnek tartotta. A gyűlés tárgysorozatán a gazdamoratóriumhoz hasonló iparosvédelmi intézkedések sürgetése és az ínségadó, valamint az ezzel kapcsolatos sérelmek szerepelnek. A nagygyűlés határozatait az illetékes minisztériumokhoz felterjesztik.20 1933. december 10-én az iparosság helyzetének javítása érdekében rendkívül impozáns gyűlést tartottak. Az ingatlan árverések sürgős felfüggesztésével, a magán- adósságok rendezésével és a kamatok mérséklésével foglalkoztak. A gazdamoratóriummal egyenlő elbánást kértek az iparosság részére is. Az ínségadó behajtásának felfüggesztéséről is tárgyaltak. A határozatokat a miniszterelnökhöz küldöttség útján akarták felterjeszteni. Ugyanakkor a helyi pénzügyigazgatótól haladékot akartak kérni az ínségadófizetésre és az árverések felfüggesztésére.21 A gyűlés után az elnök beszámolt arról, hogy a tárgyalt panaszokat megküldték a város három képviselőjének és az Ipartestületek Országos Központjának. Az IPOK közbelépésére az elnök a pénzügyminisztérium egyik főtisztviselőjével is tárgyalt, de csak ígéretet kaptak. A nehézségek hatására az ipartestületben megszaporodtak a rendkívüli közgyűlések, demonstrációk, a segítséget követelő határozatok. Az akciók révén csak részeredményeket sikerült elérni, ami nem hozott alapvető változást az iparosok helys zetében. 20 HBML. IX. 207/a. 12. Jkv. 1933. nov. 30. 2. sz. 21 A Debreceni Ipartestület évi jelentése az 1933. évről. Db. (1934) 10. old., Debrecen és Vidéke Ipartestület... i. m. 45—46. old. HBML. IX. 207/a. 12. Jkv. 1933. dec. 11. 2. sz., dec. 14. 6. sz. 154
