A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején

békéltetés, az ipari és gazdasági érdekek képviselete a hatóságok előtt. Csekély hatósági jogkörük is megmaradt. Az ipartestület önkormányzati szervei: a közgyűlés, az elöljáróság, melynek a szakosztályi elnökök voltak a tagjai, az elnöki tanács az elnökkel, két alelnökkel és választott tagokkal, valamint a szakosztályok, melyeket az egyes iparágak szerint szerveztek. A Debreceni Ipartestület hosszú küzdelem után 1899-ben alakult meg, mivel a régi mesterek sokáig ellenezték a szervezést.3

Az ipartestület érdekvédelmi tevékenységét tehát a törvények biztosították. A gazdasági válság idején a testület fokozottan próbált e jogkörrel élni és sokszor felemelte szavát az iparosok érdekében. Ezen érdekképviseleti tevékenység néhány kérdését kívántuk áttekinteni 1929—1933 között, mivel e problémakör kevéssé kutatott területe a helytörténetírásnak.

Az iparosok helyzete

Az 1929. április 28-án tartott ipartestületi közgyűlésen az elnöki jelentés az 1928; évi tevékenység értékelésekor kitért a már akkor nehezedő gazdasági helyzetre. Tehát már akkor érződött a válság előszele. Az országos viszonyokhoz hasonlóan különösen az építőiparosok nem kaptak munkát, s mivel az építőipar pangott, a többi szakma is, ezzel kapcsolatban állva, erősen csökkentette tevékenységét. Az ipartestület az iparosok foglalkoztatását igyekezett elősegíteni, de nagyobb munkákat már nem kaptak az iparosok.4

A helyzet 1929 folyamán tovább romlott s a tagság hangulata alapján 1929 augusztusában rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Ezen a gazdasági helyzet nyomorúságával és munkaalkalmak teremtésével, a kisipari kölcsön folyósításával foglalkoztak. A jegyzőkönyvből tudomásunk van arról, hogy a vezetőség határozati javaslatot készített, ez azonban nem maradt meg az iratok között. A szociáldemokrata Vági István javasolta: a közgyűlés állapítsa meg, hogy az elhibázott gazdasági és adópolitika minden baj okozója. Egy másik hozzászóló felvetette, hogy az OTI a szegény iparosokat ingyen gyógykezelésben részesítse. A közgyűlés a két kiegészítéssel elfogadta a határozati javaslatot, melyben kisipari kölcsönt kértek.5

A nehéz helyzet miatt újabb rendkívüli közgyűlésre került sor 1930 februárjában. Ez alkalommal a városi és állami középítkezések — egykorú elnevezéssel közmunkák — megindításával foglalkoztak. Vági István sérelmezte, hogy az iparosságot nem pártolták úgy, amint megérdemelné, majd az összetartás szükségességét fejtegette. Javasolta, hogy a miniszterelnöktől táviratilag kérjenek sürgős segítséget. Egy másik iparos kifogásolta, hogy a közületi munkákat a gyárak kapták meg, nem a kisipar. Többen is felvetették, hogy a közszállítási eljárás bürokratikus lett, a gyáripart a kisipar hátrányára pártolták. A közgyűlés elfogadta a javaslatokat, hogy az iparosok olcsó kamatú és hosszú lejáratú kölcsönt kapjanak, a külföldi cikkek behozatalát nehezítsék meg, a gyáriparral szemben a kisipart pártolják, s hárítsák el a közszállítások technikai akadályait.6

3 Meznerics Iván—Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867—1937. Bp. 1937. 152— 153. old. Vö.: A helytörténetírás levéltári forrásai. II. 1848—1944. Db. 1972. 504—508. old.

4 HBML. IX. 207/a. 8. Jkv. 1929. ápr. 28. 2. sz.

5 HBML. IX. 207/a. 8. Jkv. 1929. aug. 18. 3. és 6. sz. Vági István ékszerész 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság munkájában Debrecenben. Debrecen és Vidéke Ipartestület 40 éves története. Összeállította: Lechner Lajos, Db. 1941. 42. old.

A Debreceni Ipartestület évi jelentése az 1929. évről. Db. 1930. 5. old.

6 HBML. IX. 207/a. 9. Jkv. 1930. febr. 16. 2. sz.

150