A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szociálpolitikájának kérdéséhez 1867-1914

Tönkrementek a kisvállalkozók, megjelentek a munkanélküliek, sok volt a nincstelen. A sajtó a városi nyomor ijesztő jelenségeiről szólt. Betegség, baleset, munkahiány szerepelt a nyomor okai között. Az öngyilkossági hírek is szemléletesen ábrázolták a tőkés rend áldozatainak társadalmi típusait. Szó volt még az újságcikkekben menhely- ről, lelencházról, alkalmi gyűjtésekről, ínségakciókról, népkonyha felállításáról, amelyek mind azt jelezték, hogy a nyomorgó emberek problémája társadalmi méreteket öltött. Az uralkodó osztály jó ideig a szegényügyet a büntető törvénykezés hatáskörébe utalta, szociálpolitikai intézkedésekkel nem nagyon foglalkozott.37

A különösen ínséges 1863. év már a városi vezetőség lelkiismeretét legalább any- nyira ösztönözte, hogy ún. fnségsegélyező bizottmányt szerveztek. Ennek felszólítására jelentős mértékben folytak be könyöradományok. Támogatta az akciót a gőzmalom- és takarékpénztári társulat is. A városi polgárok adakozása és a kormány által ilyen célra gyűjtött 8000 forintot meghaladó segélyösszegből december elejétől a felállított 5 főzőhelyen meleg étellel 1244 embert láttak el, majd 280 családfő részesült a Herz- berg-féle, a Csanak József és mások által adományozott szalonnasegélyben. Mintegy 40 embert ruhadarabokkal láttak el. A városi tanács — a rendelkezésre álló szegények pénztárából — minden törlesztés nélkül teljes erővel segítette a szegényeket.38 Néhány évvel korábban 1857-ben keletkezett ugyanis a szegények alapítványi pénztára, s évenként apróbb büntetéspénzekkel szaporítva, valamint a tőke kamataival gyarapítva folyamatosan növekedett.39 Segélyezés szempontjából a nőegylet tevékenysége említésre méltó. 1869-ben történt alakulása után nemsokára életfogytig is vett fel szegényeket, akik így életük folyamán nagy összeget kaptak az egylet pénztárából. Másokat pillanatnyi segélyben részesített, ismét másoknak 3 hónapra szavazott meg segélyt, egyiknek pénzt, a másiknak a körülményekhez képest kezdetben élelmiszert és ruhát.40 1872-ben arról is olvashattunk az egyik helyi lapban, hogy a rendőrség a szegények pénzalapját két nap alatt harminchét forinttal gyarapította. Ez az összeg kihágásokért való büntetésből folyt be.41 A szegények, nyomorékok, elaggott emberek segélyezéséről szólnak a polgármesteri jelentések is.42 Meg kell állapítanunk azt is, hogy a város alapítványainak egy része kimondottan szociális célzatú. Feladataik között szerepelnek a hajléktalanok, árvák, koldusok segélyezései és más emberbaráti jellegű intézmények támogatásai is.43 A segélyezés módjai közé tartoztak a könyöradomány-gyűj- tések is. 1881-ben két ízben tartottak ilyeneket és az eredmény 246 forint 14 krajcár.44 A nőegylet 1882 óta utcánként való gyűjtést rendezett szegényeinek és árváinak javára, illetve pénztárának gyarapítására. 1904-ben azonban a választmány úgy határozott, hogy az utcánként addig szokásos gyűjtést beszüntette.45

Tóth Károly és több tanító társa nemes magánkezdeményezése is beletartozott a nyomorenyhítő kísérletek sorába. „Segítsünk a szegényeken!” címmel felhívást intézett a város társadalmi rétegeihez, melyben megrázó képeket rajzolt. Tanulságos idézni pár sorát: „A megejtett népszámlálás alkalmával, mint kiküldött ügynökök, fájdah másán kellett szemlélnünk oly családokat, melyeknek betevő falatjok nem volt; hol a

37 Uo.: 139. old.

38 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. Db., 1871. III. k. 1048., 1049. old.

39 Uo.: 887. old.

40 Koncz Ákos: A Debreceni Jótékony nőegylet élete és 40 éves működése. 1869—1909. Debreczen, 1909. 30., 31. old.

41 Debreczen. 1872. jún. 11.

42 Polg. mest. jel. 1873-ból. Db., 1874. 8. old., 1877-ről. Db., 1878. 27. old.

43 Gazdag István: Debreceni alapítványok az első világháború előtt. HBMLÉ. XIV. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1987. 81. old.

44 Polg. mest. jel. 1881-ről. Db., 1882. 5. old.

45 Koncz A.: i. m. 43. old.

129