A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

Tanulmányok - Rácz István: A mezőgazdasági munkaerő Debrecenben a rendi korszak végén

gondolatot, mondván „a napszámosoknak hallatlan és rendkívül nagy bérek van úgy hogy 13, 16, 17 garast is kell fizetni, mely miatt a hegyi szőlőt tartó gazdák tetemes károk és romlások nélkül boraikat oltson nem vesztegethetik”.45

A cívisgazdáknak a munkaerő keresésekor kétségtelenül számot kellett vetniök azzal a nehézséggel, hogy a szolgáló társadalmi elemek számára nem kizárólag ők kínáltak kenyérkereseti lehetőséget. A városi magisztrátus megállapítása szerint „sokan mind a férfiak, mind a fejér személyek közül, a kiknek még másoknál szolgálni kellene, inkább vagy napszámra járnak, vagy a férjfiak talyigás lovat tartanak, a fejér személyek pedig vagy kufárkodnak, vagy hálót kötnek... ”46

A munkavállalók a nagy lekötöttséget jelentő cselédsorstól nemcsak azért húzódoztak, mert önálló vállalkozásokba is kezdhettek. A munkaerőért valójában a polgárokkal maga a város is versenyt futott. Téli időszakban a polgárok fakompetenciáját — a taxások ingyen munkája mellett — napszámosokkal vágatta ki. Évente 6—700 hold erdő került vágás alá, ehhez pedig sok munkásra volt szükség 47 Aligha csupán elméleti következtetés, ha arra gondolunk, hogy a nyári mezőgazdasági napszámosok télen a város erdeiben egészítették ki keresetüket.

Külön tanulmányt igényelne, de most nem tartozik a szerző feladatai közé annak a kérdésnek a megvilágítása, hogy a különféle cseléd- és napszámosbérek a munka- vállalók számára milyen életszínvonalat biztosítottak.48

45 1804. június 25-én kelt bejegyzés. Uo.

46 Lásd 43. sz. jzetet.

47 Rácz István: A városgazdálkodás. In: Debrecen története 1693—1849. (Szerk.: Uő.) Debrecen, 1981. 260—262. old.

48 A munkabérek és az élelmiszerárak összevetésére kitűnő adatokat szolgáltat IV. A. 1011/k. 243/1791.

121