A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között
KÖTELEZŐ BESZOLGÁLTATÁS HAJDÚ-BIHARBAN 1950 ÉS 1956 KÖZÖTT Virágh László A mezőgazdasági termények, illetve termékek kötelező beszolgáltatása az állami hatóságoknak nem csupán az ötvenes évek jellegzetes jegye, de az ebben az időszakban gyakorolt formája elválaszthatatlanul összekapcsolódott a korabeli gazdaság- és agrárpolitikával. A beszolgáltatási rendszert a kormány 1941-ben, a háborúba való belépéssel szinte egyidőben vezette be, majd 1945 után is minden évben elrendelte a mezőgazdasági termelők beszolgáltatási kötelezettségét. A különböző kormányzatoknak nagyjából hasonló céljai voltak e kényszerintézkedés alkalmazásával. Egyfelől az, hogy az élelmiszerekből és mezőgazdasági nyersanyagokból fellépő hiányt az állami készletgazdálkodás rendjével hidalják át, másfelől pedig az, hogy a mezőgazdasági eredetű cikkek termelésében és felhasználásában érvényesítsék a kormányzat szempontjait. A kötött termékforgalom és az azt kiegészítő adagolási rendszeren keresztül többé-kevésbé szabályozni tudták a felhasználás megoszlását az egyes társadalmi rétegek, így a termelők és a városi lakosság fogyasztása, valamint a katonai és export (jóvátétel) célú felhasználás között. Eközben a központi gazdaságirányítás az árak hatósági megállapításával a nemzetgazdaság különböző ágai, illetve a lakosság egyes rétegei között jelentékeny jövedelemátcsoportosítást is végrehajtott. A tervgazdálkodás kereteibe illesztett beszolgáltatási rendszer az aktuális politikai és gazdasági céloknak megfelelően, a fentebbieken túlmenő további feladatokat is ellátott. így vált az osztályharc megvívásának egyik fegyverévé, amikor teljesíthetetlenné fokozott terheivel a kulákká, s ekképp ellenséggé nyilvánított paraszti réteg gazdasági megsemmisítését szolgálta. Az államigazgatás a beszolgáltatási rendszer más intézkedésekkel való összekapcsolásával (pl. vetési tervek vagy állatvágások hatósági engedélyeztetésével) a mezőgazdasági termelés minél kiterjedtebb ellenőrzésére törekedett. A paraszti beszolgáltatási terhek valamennyi időszakban nagyok voltak, de az ötvenes években a paraszti termelés általános feltételei is kedvezőtlenebbé váltak. Jelentősen megnövekedtek a gazdálkodók adóterhei és az ismétlődő tagosítások bizonytalanná tették a parasztgazdaságok földhasználatának tartósságát. A hatóságok nagy propagandát fejtettek ki a beadás teljesítése érdekében, szinte naponta hírt adva a sajtóban jól teljesítő és nem teljesítő, ezért megbüntetett gazdákról. Aktivisták keresték fel a gazdákat, hogy felszólítsák őket a beadás teljesítésére, beadási versenyeket indítottak, ünnepélyeket szerveztek, s „dicsőségtáblákat” készítettek, emléklapokat, okleveleket adtak át. Mindezek mellett 1950 és 1953 között a beszolgáltatás végrehajtása olyan kiterjedt represszióval járt együtt, amely a beszolgáltatásnak rek- virálás jelleget adott. A háborúra készülő hadigazdálkodás keretében valóságos harc 135
