A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen mentőszolgálata
A Mentőegyesület megalakítása A Budapestre 1898. nov. 10-ére Széli Kálmán elnöklete alatt összehívott országos mentőértekezleten Debrecent dr. Sárváry Gyula tisztifőorvos, Szikszay Gyula tűzoltó főparancsnok és dr. Derekassy István tűzoltóorvos képviselték. Ezen a gyűlésen olyan határozat született, hogy a településeken létre kell hozni a mentés intézményeit, mégpedig a tűzoltóság kebelében. A sok jó szándék ellenére városunk mentőszolgálatának megszervezése még hosszú évekre elhúzódott, pedig közben Ármós Bálint ügyvéd 1897. aug. 29-én kelt végrendeletében 11 ezer koronát meghaladó összeget hagyományozott e nemes célra. Lényegesnek tartjuk, hogy a végrendelet vonatkozó sorait idézzük: „... Azon esetre, hogyha vagyonomból a felsorolt hagyományok és alapítványok kielégítése után maradna fel valami felesleg, ezt egy mentőegyesület felállítására Debrecen sz. kir. város kezelése alá hagyományozom. Hogy olyan nagy forgalmú városban, mint Debrecen, egy ilyen intézményre szükség van, azt — úgy hiszem — mindenki belátja és nem is kételkedem annak létrejöttében, csak akadjon arra való ember, ki az eszmét felkarolja és annak megvalósításáért fáradságot nem kímél... Adja Isten, hogy ezen szerény, de jó szándék kezdeményezése minél előbb és minél több követőre találjon és ezáltal városunk ismét egy éppolyan hasznos, mint humánus intézettel gyarapodjék.”2 Roncsik Jenő szemléletesen leírja, hogy milyenek voltak a segélynyújtás, a mentés korabeli állapotai városunkban.3 A rideg katonaság betegszállítása is sokkal humánusabb. Erre a célra ott magas kerékre szerelt hordágyat használnak emelt fejtámlával, s a beteget teljesen befedik viaszosvászon burkolattal. Ez utóbbi alkalmatosságot két egészségügyi katona tolja a Hortobágy malom melletti helyőrségi kórházba.4 Ármós Bálint már 1898. máj. 12-én elhunyt, tehát az összeg rég rendelkezésre állt volna. Ennek ellenére és dacára a vázolt lehetetlen körülményeknek a városi tanács csupán 1905-ben fogadta el az alapító oklevelet, de ugyanakkor akként döntött, hogy csak a tőke kamatai fordíthatók a mentőintézmény fenntartására, felszerelések vásárlására.5 Az Egylet létrehozásáért rengeteget küzdött dr. Burger Péter orvos. Mint tanácstag számtalanszor felszólalt az ügy érdekében a gyűléseken, a közhangulat alakítása érdekében újságcikkeket is írt. Egyik írásából idézünk: ....... mert hála az égnek, városunknak már némi nagyipara is van; de meg kisipara is eléggé fejlett, kiterjedt. Van vasúti gépjavító műhely, mintegy ezer munkással; dohánygyár, csaknem ugyanannyival. Két kefegyár 7—800 munkással. Ott a nagy malom, jéggyár, vasöntöde, bútorgyárak és — mint mondottam — nagyon kifejlett kézmű és mezőgazdasági ipara, úgyannyira, hogy nem nagyon tévedek, ha 10 000-re teszem azon productív- munkáspályán lévőknek számát, akiknek hivatásuk közben állandóan ott ólálkodik a balesetek veszélye.”6 Majd rámutat a továbbiakban, hogy az anyagiak is biztosítottak, hiszen az Ármós alapítvány kamataival 14 ezer koronára nőtt már. Szerinte, ha azon felül szükség lenne még pénzre a felszerelések megvásárlására, az kétszer 24 óra alatt adakozásból összehozható. A személyi oldal is biztosított, mert Derekassy 2 Deák Sándor mentőtiszt dokumentumgyűjteménye. 3 Mentők Lapja, 1908. V. sz. és Roncsik Jenő: A mentői szolgálat ellátása Debrecenben. Mentők Lapja, 1927. VI. sz. 4 Dr. Osgyáni Zoltán: Hajdú megyei szervezet története (kézirat). 5 Szilágyi Gábor: Néhány áldozatkész emberre alapozva. HBN, 1981. aug. 29. 6 DFU 1905. jún. 16. és DKK az 1905-ös évre 111. old. 98
