A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adalékok a munkásművelődés előzményeihez és kezdeteihez Debrecenben a dualizmus első szakaszában (1867-1890)

1890 között a taglétszám 164-ről 672-re nőtt. A „Vasút” 1876. június 18-i és 25-i számában megjelenik Visontai Soma felhívása: „Szervezzünk segélyező pénztárakat!” Sok vasútállomás tett eleget a felhívásnak, közöttük Debrecen neve is szerepel.26

Az oktatás

A művelődési kérdések között különösen fontos helyet foglalt el az oktatás kérdése. A dolgozó osztályok gyermekei közül sokan az elemi iskola 4. vagy esetleg 6. osztálya után nem folytattak tanulmányokat, esetleg az ún. vasárnapi iskolába jártak. Itt csak szerény tudásukat tartották szinten, az elemi ismereteket ismételték.27 Figyelmet érdemel a tanonc-oktatás, mely a leendő iparossegédek művelődésének szerény, lehetséges intézményi kerete. Debrecenben az iparoktatás előtörténeténél a rajziskolát kell említenünk, hiszen már az 1780-as évek végétől van rajz oktatás. Elsősorban kőműves és ács inasok, de asztalos és lakatos legények is látogatják az intézményt. Az 1815-ben megújított rendelet intézkedik az inasok számára szükséges rajziskolába járásról. Már előzőleg is született ezt szorgalmazó rendelet, de a rajziskola fejlődése ezután meggyorsul. A reformkor időszakában Kiss Sámuel és Beregszászi Pál munkássága nyomán emelkedett a kézműiparosok rajzkészsége. Több kézművesmesterségnél kötelezővé tették a rajztanulást és a rajzvizsgát. A céhek azonban gyakran elmulasztották az inasok rendszeres iskolába járatását. Mégis fontos tény, hogy a reformkori inasok és segédek nagyobbik része nemcsak elsajátította a szakrajz alapelemeit, és bizonyos esztétikai képzettséget szerzett, hanem remekrajzaiknak többsége kitűnő színvonalú.28

1847-ben a szabócéh alapított egy „tanítás gyakorlati intézet”-et, ahol az inasok vasárnaponként gyakorolhatták az olvasást, írást, számolást. Az iparoktatás következő eredménye, hogy 1858. január 3-án megnyílt a kereskedőtanonc iskola. A Debreceni Kereskedő Társulat szervezte és mint vasárnapi iskola működött a kollégiumnak e célra átengedett három tantermében, 93 tanulóval. Az igazgatón kívül 2 tanár és 3 hitoktató működött itt.

Az 1868-as XXXVIII. t. c. az iparoktatás helyzetének valamelyes fejlődését jelentette. Ekkortájt vette kezébe a tanoncoktatás ügyét Simonffy Imre, a későbbi polgármester. Az 1872. évi VIII. t. c. tekintetbevételével 1877 szeptemberében megnyílt Debrecenben az újonnan megszervezett iparostanonc iskola. Igazgatója Dóczy Gedeon lett. A szeptember 1-én meginduló tanítás június végéig tartott, július 1-én nyilvános vizsgákat tartottak. Tanultak írást-olvasást, nyelvtant, számtant, rajzot, földrajzot, földrajzi előismereteket, fogalmazást, történelmet, természettant, alkotmányiam szükséges ismereteket, végeztek beszéd és értelemgyakorlatokat. 1877-ben

26 Bényei M.: i. m. 193. old. Debrecen története II. i. m. 335. old., Király Ferenc: Ipar, kereskedelem, forgalom, közlekedés. In: Zelizy Dániel szerk.: Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása. Db., 1882. 710., 747. pld. Nyakas Miklós: A kapitalizmus kora debreceni nyomdászságának kulturális élete. In: DMÉ. 1983—84. Db., 1985. 168. old. Hajdú-Bihar és Debrecen munkásmozgalmának története i. m. 26., 27., 29. old. A debreceni munkásmozgalom ... i. m. 23., 24., 25. old.; Komoróczy György: Debrecen története a felszabadulásig. (Debreceni írások 1.) Db., 1955. 85— 88. old.; HBML. IV. B. 1406/a Ein. i. 340/1877, 246/1878.; Gadanecz Béla: A vasutas munkás- mozgalom története. Bp. 1985. 38. old.

27 FelkaiL.: i. m. 20., 22. old.

28 Dobos György: A debreceni iparoktatás története a XIX—XX. században. Hajdú-Bihari Iskolatörténeti dolgozatok (Szerk.: Gerencsér Attila) Debrecen, 1980. 13., 14. old.; Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni „Rajzoskola” 1819—1856. Művészettörténeti Értesítő 1960. 1. sz. 43—50. old.; Bajkó Mátyás: Adalékok Beregszászi Pál „Rajz Oskolájának” történetéhez. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Nominatae Tom. III/l. 1956. 191—196. old.

89