A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Balogh István: A debreceni kerékgyártó céh szabályai 1589-ből

XVI. század második felétől erre számos példát ismerünk.2 E szabályzat bizonyság arra, hogy a XVI. század második felében a mezővárosi autonómia a korábbi korszakhoz hasonlítva szélesebb körűvé vált.

II.

Mi, Tótfalusy István, Debrecen mezőváros főbírája, esküdt polgárai és minden szenátora, akiket illet, mind jelenleg, mind jövőben tudomást szerezni akaróknak emlékezetébe ajánljuk, hogy bölcs és eszes férfiak, Szegedi Mátyás, Kenyeres Mihály és Kerékgyártó András polgártársaink a saját és nevezett mezővárosunk minden kerékgyártó mestere nevében és személyében mi élőnkbe járulván, ezen a módon előadták, hogy noha lenne nekik a kerékgyártó mesterségről — másoknak dicséretes és jóváhagyott szokása szerint — bizonyos, régtől fogva megállapított, megerősített és régóta fennálló céhük, vagyis társaságuk és erről készített, mezővárosunk pecsétjével megerősített, kiadott, engedett és jó rendet biztosító levelük is. Mégis, mivel a régi időkben engedett szabályok és rendelkezések közül a mostani idők zavarai között némelyek a jelen állapotnak egyáltalán nem felelnek meg, ugyanis ma már annyira haszontalannak, sőt ártalmasnak látszanak, hogy a szabályok egyike-másika nagyon is rászorul a javításra és a mostani állapotokhoz való alkalmazásra.

Ezért a szokott kérés formájában esedezve, elénk terjesztették kívánságukat, hogy méltóztassunk jó szívvel gondoskodni ezek megorvoslásáról ezen kiváltság levelük megjavításával, megerősítésével és épségben való tartásával.

Mi pedig mind jogos, mind törvényes folyamodásukra — magunk között erről elébb tanácsot tartva és beleegyezve — hajlottunk és azzal egyetértve elhatároztuk, s biztos tudomásunk szerint az elődeink bizonyos pontok szerint írott levelét az említett kerékgyártó mesterek, s általuk összes utódaik javára újból elrendeltük és megengedtük. Ezen levélnek, vagyis berekesztésnek a tartalma így szól:

Elsőbben: Legyen szabad az említett kerékgyártóknak évente magok közül két alkalmas, jól forgolódó és tisztes életű férfit — akiket legtöbben akarnak — céhük első mestereivé választani, akik mintegy a rendjük élén álljanak és arra gondot viseljenek.

Másodszor: Ha bárki, akár városbeli, akár idegen, ha a többi kerékgyártó mester sorába akar számítódni, azt azért, hogy a kerékgyártó mesterséget jól ismeri, a mesterek vizsgálják meg, s az köteles legyen a tudásának bizonyítására és megmutatására valamelyik mesterlegényének jelenlétében egy egész kereket, minden részével és készületével saját kezével elkészíteni, amit úgy hívnak, hogy mesterremek. Ha a mesterek azt szavazatukkal megfelelőnek és alkalmasnak ítélik, a mezőváros azidei bírójának azon évbeli céhmesterek által egy pint bort, és egy új kereket, a céh közös erszényébe tíz forintot,

...................(eltörlődött), a két céhmesternek pedig két ötujjas

keztyűt köteles és tartozik adni.

2 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1547—1568. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 1—7, 10, 12—13, 15, Db. 1979—1986. 1548: 125, 1552: 425/5, 1553: 461/1, 1568: 219/5. sz.

Az 1570-es évek után a mezővárosi magisztrátusnak a céhek feletti hatásköre még erősebbé vált. Ennek bizonyítéka 1586-ban Szentpéteri János pere a lakatos céh ellen. (HBML IV. A 1011/a 4. 31/2.) 1588-ban a posztómetszők rendtartása és a szűcsmesterek céhszabályai kiegészítésére. (Uo. 4. 131/2, 136/8.); valamint 1591-ből a csizmadia mesterek és legények közti vita eldöntése és a mészárosok rendtartása. (Uo. 4. 285/3 és 285/1.)

6