A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Surányi Béla: Gazdasági könyvészet Debrecenben a XIX. század végéig

16 nyilas földjén dohányt, burgonyát is termel. A változatos vetésszerkezetet igyekszik meghonosítani a debreceni gazdák körében. Kifogásolja a kertészet hiányát, ahol nemcsak tápláló zöldségfélék teremnek, hanem a nó'k is találnak megfelelő elfoglaltságot. Gazdasága nem szűkölködik állatokban sem, elsősorban sertést s juhot tart. Háztartás és mezei gazdaság tudománya10 c. művéről írja Giday Kálmán :n „A kor legszélesebbkörű és legátfogóbb magyar gazdaságtana volt ez a munka, a magyar viszonyokhoz alkalmazkodó: a józan és lassú haladást hangoztatja.” Könyvében kidomborítja a gazdálkodás nyereségcentrikusságát. Az Elárult pályairat12 írójában a hazai tagosítások szakértőjét tisztelhetjük, aki nem hagy kétséget a belterjes gazdálkodás térhódítása felől. A közlegelők zsugorodása ellenére, síkraszáll a nyári legeltetés mellett. Gazdálkodási rendszerében az állattartást tekinti elsődlegesnek. Nem rejti véka alá, hogy mily fontos szerepet szán a szakismeretnek. A Politikai és státusgazdasági nézetek13 megírására az 1845. évi jutalom is — egyszerre kapta meg Széchenyi Hitelével a Marczibányi-féle alapítványt — ösztönözte. A kétkötetes munka legmarkánsabb fejezetei közé tartozik, amely a korabeli adó-, hitel- s közbiztonsági viszonyokkal foglalkozik. Szót emel az eladósodott föld- és házbirtokosok érdekében, aminek időszerűségét saját helyzete is indokolta. Debrecen mint van, s jövendője10 11 12 13 14 sorra veszi a tennivalókat, amelytől a város, s rajta keresztül polgára anyagi jólétének gyarapodását várhatja. Fölveti — kényes kérdésnek számít — a birtokolható földterület felső határának fölemelését,15 de nem riad vissza olyan javaslattól sem, amely kizárólag a város javára válna: a vásárok behozatala a belterületre, ami növelné a vámjövedelmet. A tisztségviselők óvatossága, a mindent megbénító bürokrácia, terveinek gátat szab. Balásházy János Debrecenben kiadott műveiből egy sokoldalú, a polgári fejlődésért ténykedő, de az óvatos haladás képviselőjének képe bontakozik ki. Különösen politikai nézeteiben tűnnek ki gyengéi, amelyeket már megszületésük pillanatában a történelem túllépett.

Mivel a város gazdasági életében a föld mind nagyobb szerepet játszik a XIX. század második felében, megszaporodnak a vele foglalkozó kiadványok is. A nyírmadai Bay Ferenc16 úrbéri perekkel kapcsolatos tanulmánya 1856-ban jelent meg,17 18 s az ún. rendbeszedési eljárásokat veszi számba, ugyanis a jobbágyfelszabadítást követően a tagosítások nem egy esetben vitára adtak okot, s ezek perorvoslatát a királyi törvényszékek hatáskörébe utalták. A debreceni születésű Sárváry Ferenc18 jogi könyve a reformkor mindent megpezsdítő szellemében fogant. Tóth Lajos kiadásában jelent meg 1842-ben.19 20 Országgyűlési követként bepillantása volt a jogi formulák kusza szövevényébe. Békessy László20 már e század gyermeke is, aki írásában21 Balmazújváros agrárszociális viszonyait vizsgálja, megállapítva: a nagyközség mezőgazdasági

10 Balásházy János: Háztartás és mezei gazdaság tudománya. Debrecen, 1838. I—II. köt.

11 Giday K.: i. m. 196. old.

12 Balásházy János: Elárult pályirat. Debrecen, 1841. 1845-ben újabb, bővített kiadás jelent meg.

13 Balásházy János: Politikai és státusgazdasági nézetek. Db., 1847. Lásd még: Giday K.: i. m. 198. old.

14 Balásházy János: Debrecen mint van, s jövendője. Db., 1844.

15 Giday K.: i. m. 197. old.

16 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. 721. old. Későbbiekben: Szinnyei (kötet).

17 Bay Ferenc: Az úrbéri rendbeszedő perek természetének rövid vázlata. Db., 1856. A korabeli perek természetéről lásd még: Kassay Adolf: A földbirtokosok kézikönyve. Bp., 1891. 124— 126. old.

18 Szinnyei (XII. köt.): 246—247. old.

19 Sárváry Ferenc: Földesúr és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben. Db., 1842.

20 Életéről lásd: Surányi Béla: Békessy László és a Debreceni Gazdasági Egyesület. HBN., 1984. XLI. évf. 288. sz.

21 Békessy László: Adatok a magyarországi nagy- és kisbirtok kérdéséhez. Db., 1911.

65