A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Surányi Béla: Gazdasági könyvészet Debrecenben a XIX. század végéig

ról a tarthatatlan helyzetről, hogy „... irodalomtörténetírásunkba szinte belegyökerezett az a felfogás, hogy az irodalomtörténet tárgykörébe csak a költői művek tartoznak és a tudományos szakmunkák csak az esetben, ha a belső tartalommal egyesíti a forma, a stílus művészetét, ... ez állásponthoz való ragaszkodás közműveltségünk elsekélyesedésére vezetett.”5 Ez már sugallja, hogy megírásra vár egy rendszeres gazdasági irodalomtörténet. Közel fél évszázada már hitet tett a teljesség igénye mellett a történész Szekfű Gyula s az irodalmár Horváth János.6 A XVIII—XIX. század fordulója már olyan gazdaságírókat tudhat magáénak, mint Mitterpacher Lajos, Tessedik Sámuel, Pankl Máté, Nagyváthy János, Pethe Ferenc, Berzeviczy Gergely stb. De ne feledkezzünk meg a reformkor szellemi atyjáról, Széchenyi Istvánról sem, akinek eszmerendszerében a gazdálkodás prioritást élvez. De a teljességre való igény megnyilvánul a reformkor hordozóinak, a középnemességnek a soraiban is, akik nemcsak a gazdaságot, hanem az anyanyelvet is pallérozták, s megteremtették a magyar mezőgazdasági szaknyelvet.

Már 1934-ben megindultak a gazdasági irodalomtörténet megírásának az előmunkálatai.7 De egyelőre a kiadványok számbavételénél több nem történt. Természetesen már ez is eredménynek könyvelhető el. De sajnálatos módon nélkülözi agrártörténetírásunk a mezőgazdasági témájú időszaki kiadványok forrásfeltáró cikkbibliográfiáit, repertóriumait is.8 Sajtótörténetírásunk sem szentelt ez idáig kellő figyelmet mezőgazdasági múltunk eme írásos forrásainak, jóllehet a szaksajtó, aktualitásánál fogva, jobban érzékelteti egy-egy korszak —- esetünkben a mezőgazdaság — mindennapos problémáit, ellentétben a könyvvel, amely időtállóbb ismeret rögzítésére vállalkozik.

A mezőgazdaság termeléstörténete mellett legalább olyan fontos, mint tudománynak a tudománytörténeti megközelítése, főbb fejlődési vonulatainak föltárása. Mindez nem valósítható meg, ha hiányzik egy alapos, kellő kritikával elemzett — könyvre, időszaki kiadványra kiterjedő — forrásfeltáró gyűjtemény. E téren van talán a legtöbb pótolnivaló.

írásunk egy rövid áttekintést kíván nyújtani Debrecen gazdasági lcönyvészetéről, értékelve a jelentősebb műveket tudománytörténeti szempontból is. Ami a korszak- határt illeti, néhány esetben eltekintünk tőle.

A gazdálkodás mint nemzetgazdasági ágazat

A reformkor szellemi arculatába tartozik Balásházy János, Széchenyi és Wesselényi kortársa, aki maga is gazdálkodik.9 Birtoka magán viseli a korszerű mező- gazdaság jegyeit: vetésforgó, takarmánynövények, rendszeres trágyázás. Az elepi

5 A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete. Bp., I. köt. 1934. 8. old. Későbbiekben: egységesen MGK I—VIII. köt.

6 Uo.

7 MGK I. köt. Bp., 1934., II. köt. 1938., III. köt. 1956., IV. köt. 1959., V. köt. 1961., VI. köt. 1963., VII. köt. 1966., VIII. köt. 1968.

8 A mezőgazdasági szakfolyóiratok hazai bibliográfiája elkészült: Mezőgazdasági szakfolyóirataink bibliográfiája.

1796—1899.) I. köt. (Szerk.: Turányi Kornél) Bp., 1958.

II. köt. (1900—1944.) (Szerk.: Mados Lászlómé) Bp., 1961.

III. köt. (1945—1962.) (Szerk.: Mados Lászlómé) Bp., 1963.

Részterületet dolgoz föl, annotált cikkbibliográfiaként: A mezőgazdasági üzemtan magyar szak- irodalma (1786—1900). I. köt. (Szerk.: Lörincz Gyula) Gödöllő, 1968., II. köt. (1901—1919) Szerk.: Lörincz Gyula) Gödöllő, 1970.

9 Giday Kálmán: Balásházy János Debrecenben. DSz. 1940. XIV. évf. 8. sz. 195. old.

64