A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Korompai Gáborné: A Debreceni Ellenőr helyi vonatkozású közleményei a lap első korszakában, 1874-1890. II. rész
tására buzdító felhívást 1876. május 6-án közöltek, ezt követően előfordult, hogy gyalogló versenyeket rendeztek a környéken. A lovasjátékok, lóversenyek és bemutatók a nyolcvanas években is vonzották a közönséget. 1882-ben egy jellegzetesen debreceni verseny lebonyolítására került sor: „A talyigások versenye nagy siker volt”—írták a lap október 9-i számában. A nyolcvanas évek végén megjelent a kerékpár, mint sporteszköz, Szikszay Gyula Margit-fürdői parkjában módot adott nyáron a biciklizés, télen a korcsolyázás gyakorlására.30 A sportélet résztvevői ugyanazok a jómódú modern városi polgárok voltak, akik a különböző egyleteket alapították. Ha a lapban évről évre közzétett virilisták névsorával összevetjük a különböző pártok, egyletek vezetőinek nevét, azt tapasztaljuk, hogy a helyi társadalmi élet szervezeteiben a leggazdagabbak és az intellektuális polgárság vitte a vezető szerepet. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben húszhuszonöt egylet működött egyidejűleg városunkban, ezek érdekvédelmi, szakmai vagy kulturális tevékenységet fejtettek ki. Közgyűléseikről, rendezvényeikről a DE folyamatosan tájékoztatott, szinte lehetetlen felsorolni valamennyi működő szervezetet, amelyről a lapban olvashatunk, de közülük megemlítünk néhányat, amelyeknek tevékenysége társadalmilag kiemelkedő jelentőségű volt, így elsősorban az egészség- ügyi szervezés és felvilágosítás terén érdemeket szerzett Debreceni Orvos- és Gyógyszerész Egyletet, a Dalárdát fenntartó Dal- és Zeneegyletet, a korábbi jelentőségéből sokat veszített Színügyegyletet, a város szépítése érdekében tevékenykedő Emlékkert Társulatot. Ami az Önkéntes Tűzoltó Egyletet illeti, annak ellenére, hogy kifejezetten a közjó érdekében fejtette ki munkáját — a DE híreiből kiderül, hogy a közönség részéről évekig gyanakvás és nyílt ellenségeskedés kísérte tevékenységét; 1882-ben odáig fajult a dolog, hogy többször tettlegesen inzultálták az önkéntes tűzoltókat. A „tűzoltási botrányszerzők” példás megbüntetése és a tűzoltóság szívós küzdelme a gyanúsan gyakori tűzeseteknél, lassan jobb belátásra bírta mindazokat, akik ragaszkodtak a kollégiumi diák-tűzoltókhoz és előítélettel viseltettek az önkéntes tűzoltókkal szemben. Az önkéntes tűzoltóság példája jellemző arra, hogy az átalakulás folyamatában milyen nehézségek jelentkeztek, ha a polgári igényeket olyan területen is érvényre juttatták, amelyben a város összlakossága érdekelt volt, s a többség a hagyományokhoz ragaszkodott.31 Az utak, járdák építése, rendben tartása, a városi közlekedés szabályozása is meglehetősen sok gondot okozott. A piac befásítása 1874 óta visszatérő témája volt a lapnak. A piac forgalmát féltők egy évtizeden át meg tudták akadályozni a terv véghezvitelét, csak 1885 tavaszán kerülhettek az első platánfák a kijelölt helyekre. A vásárterek és a piactér (mai Vörös Hadsereg útja, Kossuth tér) rendezésével kapcsolatban mindig szem előtt kellett tartania a lapnak, hogy az urbanizációs igények támogatásával ne sértse a kereskedelem e hagyományos területeihez kötődő lakosok érdekeit. 1885-re elkészült az új útburkolat is, amely a réginél szélesebb volt, s a házakhoz kövezett bejárókat is építettek — ezzel végre sikerült megakadályozni, hogy a kocsisok, talyigások a kövesút melletti poros úton hajtsanak. Az útépítésről folyamatosan beszámolt a lap, a munka vontatottan haladt: „.. .nem hisszük, hogy ennek a lassúságnak párja kerülne az országban” — írták 1884. augusztus 6-án. Ugyanakkor a közúti vasút építésének megkezdéséről is hírt adtak. A város által finanszírozott útépítés és a bécsi vállalkozók kisvasúti sínpálya építésének gyorsasága közötti fel31 Vő.: Publig Ernő: A Debreceni Önkéntes Tűzoltó Testület története, 1877. okt. 21—1902. okt. 21. — Debrecen, 1902. 213. old. Roncsik Jenő: Debrecen város tűzrendészetének vázlatos története. — Bp., 1934. 33 old. Nagy Sándor: A debreceni diáktűzoltóság története. — Bp. 1957. 57
