A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században

komoly anyagi teherrel is járt. Köztudott, hogy már 1825-ben is a debreceniek bérelték P.szt.Mártonhoz tartozó Félix fürdó'i gubakallót, s miután elég magas volt a porció, ezért nehezményezték bérlők a fizetést, mondván, hogy mért nem fizet az, aki a porciót beszedi.

Két szenátort, Böszörményi Pált és Savoy Istvánt azzal bíztak meg, hogy a dokumentumokat vizsgálják meg és záros határidőn belül tegyenek az eredményről jelentést. Ezt négy hónappal később meg is tették az alábbiak szerint :22 ,,A’ mi a’ fenn forgó kérdést illeti: meg tecczik a’ Relatióban producalt Privilégiumokból, hogy a’ Szűr Szabók a’ régi Időkben egy Czéhben voltak a’ Szűr Csapokkakal 1735-ik Esztendeig, a’ mikor a’ Szabók különválvánn a’ Csapóktól, magoknak különös Privilégiumot impetráltak. De míg edjütt voltak is úgy meg volt mindeniknek a’ mestersége határozva, hogy edjik a’ másik mesterségét nem mívelhette. Meg tecczik továbbá hogy a’ Fellyebb írt Esztendő tályán változvánn a’ föld népének öltözete, ezenn a környékenn Szűr helyett gubát kezdettek nagy részént viselni, és így a’ Szűr Csapok is a’ Guba Csapást tanulvánn meg, azolta a’ Gyapjúból nem szűrt, hanem Gubát készítenek. Az is világos, hogy mihelyt a’ guba vielése el kezdődött, mindjárt kezdették a’ Szűr Szabók árulni, ’s az olta mindenkor árulják, és abban több rendbeli Magist- ratualis végzések szerint meg hagyódtak, ’s magokat ezenn ususban tovább is meg hagyatni kívánják, azt állítván, hogy valamint a’ régi időkbenn míg a’ Guba Csapók Szűrt csaptak, a’ mit azok készítettek, ők meg szabták, meg várták, és árulták, úgy hogy a’ Szűr Csapoknak se szabni, se várni, sem árulni szabad nem volt: hasonlóképpen minekutánna a’ Szűr Csapók Gubát kezdettek szőni, annak meg varrása és árulása is őket illeti, annyival inkább, hogy mind a’ két mesterség ma is meg van, tsak a’ módja változott a’ gyapjú munkának. Ennek felette a’ Publicumra nézve is jobb az, hogy a Guba Csapok szüntelen tsak producaljanak, és az árulással, ’varrással az időt ne töltsék.”

Egyik részről a gubacsapók azt bizonygatják, hogy a gubakészítés saját privilégiumuk szerint őket illetné, annak árulását — a szabásnál és varrásnál fogva a szűrszabók — maguknak nem tulajdoníthatják. Következésképpen a korábbi állapotot nem lehet figyelembe venni, mert a szűrt szabni kellett, a gubacsapó pedig az egész gubát a szövőszéken szabja ki úgy, hogy abból semmit elvágni nem lehet, mert tar- tatlan lesz és elromlik. Varrása pedig éppenséggel nem mesterség, mert azt bármelyik szolgáló megteheti és meg is teszi. A gubavarrás már csak azért sem mesterség, mert azon se nem inaskodnak, se nem legénykednek, a szűrszabók remeket is csak szűrből és nem gubából készítenek. Innen van az, hogy ha egy szűrszabó inas gubaáruló mesternél szabadul fel, addig céhbe nem állhat, míg más szűráruló szabónál a mesterséget meg nem tanulja. De így, mivel ezeknek a mestereknek a gubán semmi munkájuk nem lévén, csak gubakereskedőknek tartják őket. Ami pedig a vásárló közönséget illeti, olcsóbban szerezhették be a gubát a készítőktől, mint áttételesen a szűrszabóktól, akik a kész gubákat a gubacsapóktól szerzik be, és nyereséggel adják tovább. Nem csoda hát, ha örült a „föld népe” ha elsőkézből vehette meg a gubát. ,,E’ mellett az a’ kár is van benne, hogy a’ Szűr Szabók mindenféle rossz Gubát öszve szednek, és azt az itt készült jó gubákkal edjütt árulvánn, az ide való Guba minthogy Országszerte leg jobbnak tartatik, a’ tapasztalás nélkül való vevőket könnyen meg csalhatják, sőt ami több a’ Guba Csapók által készített Gubákat el szaggatván kettőből hármat csinálnak, de az illyen Guba egy átljában rossz és tartatlan.”23

22 HBML. IV. A. 1011/a. 77. — 1801. 350. old. 126. sz.

23 Uo.

47