A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században

sok által készített gubát áruló mesterek vagyonilag is jobban gyarapodtak. Ezért a gubások arra törekedtek, hogy csak ők árusíthassák a gubát „ők lévén a’ Manu- factorok oltsóbban adhatják a’ gubát mint a’ Szűr szabók a’ kik nyereségre veszik”.

A soha véget nem érő vitában a szűrszabók azt válaszolják, hogy a gubacsapók ugyanúgy nyernek a gubán, mint ők, pedig a vásárló közönségnek az lenne a hasznos, ha a gubaszövők „szüntelen a magok mestersége, az az a’ szövés mellett ülnek, és producalnak, az árulással, és vásárra járással nem töltik az időt”. A vita természetesen igen sok szakmai fogásra is rávilágít. Megtudjuk a per során keletkezett feljegyzésekből, hogy sehol sem készítenek olyan jó gubákat, mint Debrecenben, s nem csoda, hogy vásárokon a debreceni mesterek által árusított gubát keresik, pedig a szűrszabók „mindenféle falukon készült gubát öszve szednek és árullyák is, ’s minthogy azt oltsóbban adják, a’ Gubacsapóknak is kárt tesznek, a’ tudatlan vevőt is meg csallyák”.13 S ez még akkor is igaz, ha a vevők ismerik a debreceni gubát, ami drágább, viszont a szegénységnek olcsóbbszerű guba is kell. Ebből az származik, hogy egyes szűrszabók két nagy gubából hármat csinálnak, s ez a varrás és vágás mentén könnyen feslik, szakad. A falukról szerzett ún. „külföldi guba” sokszor rajtuk marad. Vásáron, hogy nehezebbnek érezzék, meglocsolják, s a guba elrohad, „tartatlan” lesz, „könnyen feslik és elnyövik”.14

A legjobb gubákat Debrecenben szőtték. A debreceni mesterek ugyanis nem sajnálták a hozzávaló anyagot. Vastag, erős, sűrű szövésű, ujjal nehezen átlyukasztható lett. Ha varrott, a varrás csak gyapjúfonallal történhetett, mert minden mást, pl. cérnát a gyapjú könnyen „eleszik”, s a nyakszegésre használt színes posztó, kellő felerősítés hiányában könnyen levált.

Az is kétségtelen, hogy a szűrök használata a XIX. század fordulóján Debrecenben és környékén már nem széleskörű, míg a Jászságban, Kunságban, Szilágyságban általános volt. Érdekes módon a debreceni szűr használatának visszaszorulásával egyenes arányban nőtt a díszítés, a hímzés értéke, hogy ez által az érdeklődést ébren tartsák. S ha igaz, hogy a legszebb gubákat Debrecenben készítették, az is igaz, hogy a debreceni cifraszűr a hasonló magyar felső ruhadarabok közül kiemelkedően a legszebb.

Az árusítás és a gubaszabás kérdésén túl főként az idegen helyen készült gubaszövés és a gubák behozása elleni tiltakozás kérdése került előtérbe. De komoly jelentőségűvé vált a kallás, mosás, festés kérdése. A gubakészítők nem panasz, csupán a mesterség nehézségeinek bemutatására adják elő beadványukban, hogy a gyapjúbeszerzésen túl a fonás, szövés, mosás, kallás, festés munkája sokrétű feladatot jelent, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy festéshez szükséges gálickő, égerfa- kéreg, köszörű sár beszerzése, s az ezekhez megkívánt edények, sok ölnyi tűzifa, s annak szekérrel történő szállítása sokrétű feladat. Ha ehhez hozzávesszük a festéssel és a Nagyváradon túl lévő kallókban a kallással eltöltött időt, a pocsaji, váradi vámnál fizetendő költségeket, a kalló árendát, s mivel nyolc márjás a gyapjú ára, jó, ha négy-öt garast nyernek egy gubán. De így az a munkabér sem jön ki, amely a sokrétű munkaráfordítással arányos lenne. A debreceni gubások limitációja 1761-ben a gubáskészítmények árát az alábbiak szerint határozza meg :15

13 Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI—XVIII. században. Ethnographia —Népéiet. 1938. XLIX. évf. 30. old.

14 HBML. IV. A. 1011/k. — 59/1801.

15 Uo.

45