A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
Az első (1715. évi) összeírás szerint legtöbb földet művelnek: Széli János 25, Kádár István 22, Debreczeni Miklós 17 V2, nemes Nagy János 12 köblöst. Huszonegy jobbágynak */.4—10 köblös közt van a szántóföldje. SÁMSON Ez időben Bihar vármegyéhez tartozott. Határa igen homokos. Két nyomásra szakított szántóföldjeit minden évben újonnan kiosztják. Hat ökörrel végzett háromszori szántás mellett egy köböl után négyet kapnak. Többnyire rozsot vetnek; ha tiszta búzát vetnek is, utána megint rozsra fordítják. Jobb minőségű földjeik el- mocsárosodtak s a vizek által megrontott rétjeik sásos szénát teremnek. Legelőjük elegendő, hanem azért 1720-ban legeltetés végett a szomszédos Thamási pusztát is bérelték 71 frt 40 krajczárért. Erdei mérsékelten elegendő tűzifát adnak. Szőlőskert nincs. Se adózó malom. 1715-ben csak 17 adóképes lakost írtak össze innen. Ezek 287 3/4 köblös földet műveltek. 1720-ban az adóképes jobbágyok száma 67,714 köblös szántófölddel s 147 szekérnyi szénaterméssel. Módosabb jobbágyok: Nagy István bíró 34, Solyom János 28, Agárdy György 28, Sipos György 28, Nagy László 20 köblös földdel. SZOBOSZLÓ Ezen város határának bizonyos részét művelés alá kiválasztja s ott mindegyik lakosnak szántóföldet ád, amelyet következő módon szoktak használni: néhány évig szántják-vetik és amikor a föld megsoványodik, akkor kaszálónak fordítják; néha pedig ezen kaszálónak fogott földet kevés ideig pihenni hagyják s azután megint szántani kezdik. És így felváltva ugyanazon szántóföldet, most ilyenül, majd kaszálóul szokták használni. A határ más részén is, ha olykor marháik letapossák a földet, bizonyos darabot kölessel bevetnek. Az elsőbbeden ily módon szántásra használt területen marháikat sohasem engedik legeltetni; hanem másutt vannak külön legelőik, amelyeken 600 marha fér el. A határ fekvése, termékenysége olyan, mint Böszörményben. De Szoboszlón könnyebb a föld megmunkálása, mivel marháikat nehézség nélkül itathatják. Rétjeik, a fentebb előadott szokás miatt, középszerű szénát teremnek. Egy kaszás egy napi munkájával nyert széna alig tölt meg egy négy ökrös szekeret. Övék Szigethi nevű puszta, ahol tavaszit, őszit egyformán termelnek s mintegy 45 ember műve szénát kaszálnak. Bírják Kisszoboszló pusztát; szántják-vetik és kaszálják. Angyalháza pusztájukon néha gulyáikat jártatják. Egyéb hasznát nem veszik. Köteles puszta is egészen az övék. Innen bizonyos számú hízóökrök legeltetéséért évenként mintegy 60 magyar forint jövedelmük van. Azt 1715-ben templomuk újraépítésére fordítják. 1720-ban már a kötelesi korcsmáról is megemlékezik az összeírás. Nádudvar községben is bírnak 20 sessió földet, amelyen földesúri joguknál fogva a beszállásolt katonaság lovai számára szoktak kaszáltatni. Általában a pusztákról a város évente 600 szekérnyi szénát nyer. Se erdejök, se szőlőjök. 1715-ben egy, 1720-ban három szárazmalmot találtak Szoboszlón. Ketteje a városé; egyike Papp Györgyé. A városban egyetlenegy kalmár él, az is özvegyasszony, aki olcsó apró holmikkal kereskedik. Alig van belőle valami jövedelme. 167
