A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
akkor kettős munkával és hat vagy több ökörrel tudnak csak szántani, míg egyébkor négy ökör is elég az eke elibe. A földmívelést megnehezíti, hogy a mezőkön kutak nincsenek, ha ásnak is kutat, abból nyáron kiapad a víz. E miatt marháikat itatás végett a községbe kell behajtaniok. Határuk három fordulóra van osztva. Egyet szántónak, egyet rétnek, egyet legelőnek használnak, úgy hogy az első részt három-négy évi folytonos művelés után rétté, a rétet pedig legelővé fordítják. A szegegyházi pusztán 14 telket bírnak. Erről 20 kaszásnyi szénát kapnak. 1712-ben bizonyos darab földet szőlőnek fogtak fel. Terjedelme 53 kapa. 1715-ben 43 családfőt, 1413 3/4 köblös szántót és 278 emberműve kaszálót, 1720-ban 50 családfőt, 2393 köblös szántóföldet, 260 kaszás rétet írtak össze. Ezenkívül a következő nemeseket: Pap Lászlót 160 V2, özvegy Karácsony Istvánnét 63, Nagy Miklóst 63 és Oláh Sándort 32 köblös földdel. 1702-ben ugyancsak Dorognak 45 birtokos és ugyanannyi szabados lakosa volt. Az 1715. évi összeírás szerint a művelés alatt lévő föld akként oszlott meg, hogy egynek (Papp Mihálynak) volt 162 V2, egynek (Kozák Jánosnak) 150, háromnak 55 — 75, 31-nek 11—50, hétnek 3 V2—10 köblös szántóföldje. 1720-ban a nem nemesek közül legnagyobb birtokosok: Modány János, Iszály István 150—153, Balogh István, Szakaly Miklós 106—127, Gyura János, Ujjos János, Lakatos János, Albus Mihály, Bélya László 78—97, Szabó Elias, Gyapjas Péter, Tóth Filep, Kelecsey János, Belies Ferenczné, Szabó Pál, Deák Demeter, Farkas György, Farkas István, Szilágyi János 50—74 köblös földdel. Van egy szárazmalom. Tulajdonosa a görög egyház. EGYEK Az 1715. évi összeírás 35 telkes jobbágy lakost s egy taksafizető nemest (Karakas Bálintot) sorol elő Egyekről. Amazok összesen 253 V4 pozsonyi köblös szántóföldet művelnek. Emennek 7 V2 köblös szántója van. Kaszálójuk 44 szekér szénát terem. Jobbmódú jobbágyok ekkor Csík István, Szabó Mihály, Sípos Mihály és Vas Péter 15—20 köblös szántóval. 1720-ban már 60 adóképes jobbágyot írnak össze ugyanott, akik 1471 köblös szántóföldet művelnek és 184 V2 szekér szénát kaszálnak. A faluban van egy szárazmalom is, amelynek tulajdonosa Fekete Mihály komádi nemes. Az egyekiek úgy tavaszi, mint őszi alá egyszer szántottak. A község határa sík. A mellette folydogáló Tisza áradásai néha szántóföldjeiket is elöntik. Nem oly termékeny, mint Újváros határa. Hat vagy nyolcz ökörrel szoktak szántani. A Tisza kiöntéseitől szenvedő kaszálóikon egy ember napi munkájával négy ökrös szekérre való széna nyerhető. Legelője középszerű. Néha a szomszédos falvak jó indulatjából ezek határában szokták legeltetni barmaikat. Erdőjök nincs. Tüzelőfához csak úgy jutnak, ha a földesurak közellevő füzeseikben a vágást megengedik. HATHÁZ Ezen város határában kultúra alá eső mező vagy forduló kettő van. Azonban rendesen csak az egyiket szokták bevetni. A másiknak igen csekély részét; minthogy azokat a földeket, amelyeket saját határukban művelhetnének, parlagon hagyják s 162
