A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
II. rész BÖSZÖRMÉNY Ennek a városnak a saját határában két fordulója van ugyan; de csak az egyiket szokták művelni. Ha ezt a részt már hat vagy több esztendeig szakadatlanul használták és a talajt kiélték, akkor a másik fordulót fogják be. Amazt pedig vagy legeló'nek, vagy kaszálónak fordítják. Határuk termékenysége ugyanolyan, mint Nánás városé; de a művelés nehezebb, mivel főként szárazság idejében vonó marháikat itatás végett kénytelenek behajtani a városba. Saját határukon külön kaszálójuk nincs; hanem a műveletlenül hagyott szántóföldeket kaszálják. Épen emiatt közepes mennyiségű szénát kapnak. Mégis, ha sűrű a fű, egy kaszás napi munkájával megtelik egy négy ökrös szekér. Legelőnek is a szántás-vetéstől pihentetett határrészt használják. Ez a terület körülbelül 500 darab szarvasmarhát táplálhat (1720). A szomszédos puszták jobbak és alkalmasabbak marhák legeltetésére. Övék Pród nevű puszta. Épen úgy művelik, mint a maguk határát. Az itteni kaszálók 291 kaszásra valók. Nagyobb része legelő. A szomszédos Zeleméren is szántanak, vetnek s 104 kaszaszénát vágnak. A Vidi pusztának felét bírják. Szántás-vetésen kívül 127 % szekér széna innen a hasznok. Szent-György praediumból három rész az övék. 1715-ben a pusztát bérlő deb- reczeniektől 8 debreczeni és 20 pozsonyi köböl gabonát kaptak. Egyéb hasznát nem látják. E puszták ezer marha számára elegendő legelőt adnak. A közönség részére pedig körülbelül 600 szekér szénát gyűjthetnek rajtok. (1720.) A szakolyi pusztán 1715-ben 9, 1720-ban fél telket bírtak. Ekkor ezt is eladták balkányi nemes uraknak. Míg kilencz sessiójok volt Szakolyban, 300 fő káposztára mondották az onnan való hasznukat. Mindkét összeírás idejében kezükön volt a szatmármegyei Szennyes puszta is. Csak azért tartották, hogy néha, nagy ritkán a város lakosai onnan tüzelőfát vághassanak magoknak. Az oda- és vissza való út négy napba került. Egészen sík területen valami szőlőkertecskéjök is van. 1715-ben még 25 V4, 1720-ban pedig már 94 kapa terjedelmű. Esztendei termését 30 cseberre becsülik. Minthogy a város Debreczentől két kis mérföldnyire fekszik, terményeit ott igen könnyen értékesítheti. Makktermő erdejök nincs; hanem csak csekély tűzifát adó. Ezt azonban, hogy télen a beszállásolt katonaság számára három-négy-öt mértföldnyiről ne kelljen tűzifát hordaniok, önmaguk előtt is kemény büntetés terhe mellett tilalmazzák. A városban 1715-ben öt, 1720-ban hat lisztőrlő szárazmalom volt. Egy a városé; a többi magánosoké, ú.m. Böszörményi János, Varga János, Varga István, Kelemen János és Kis Varga Jánosé. Egy-egy malom évi tiszta jövedelme 15 fit. Hét csizmadián kívül más czéhbeli mesterek nincsenek, sem olyanok, akik mes- terségökből megélhetnének. Néhány apró kupecz összeszed 2—3 marhát s azzal kereskedik Debreczenben. Némely asszonyok különféle holmikkal üzérkednek, számottevő haszon nélkül. Még 1720-ban is az említett 7 csizmadia és ezenkívül 5 szabó tengődik Böszörményben. Házaik sövényből és nádból épülnek. Csupán arról jók, hogy az embert esőtől- vihartól megvédelmezik. 160
