A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Papp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében
őket. A pozsareváci béke után megkötött kereskedelmi egyezmény kétségtelenül kedvező helyzetet teremtett számukra, hiszen míg a hazai kereskedőnek sokszor az áruérték 15—25%-át kitevő vámot kellett fizetnie (minden érintett országban), a török alattvalókat 5%-os behozatali és 3%-os kiviteli értékvám terhelte „egyszer, a birodalom határán való belépéskor... szabadon vihették áruikat az örökös tartományok bármelyikébe, sőt Németországból is hozhattak árukat” a többszöri vám lefizetése nélkül.22 23 Az irántuk megnyilvánuló rokonszenv és a kényszerű szükség olvasható ki még a század közepén is a vármegyék jelentéséből: „hébe-hóba egy görög (ha) nem jön, a nép a legegyszerűbb háziszükségleti cikkeket is csak többnapos fáradsággal és munkája elhanyagolásával szerezhetné meg”.24 1. A bihari „görög" quest or ok privilégiumai Bihar megyében a debreceni görögök 1708. évi elvonulása után a század első évtizedére vonatkozóan az addig ismert források csak nagyon mozaikos kép kialakítására adnak lehetőséget. Egy 1717-ből származó, a sárréti járásra vonatkozó összeírás Sarkad mezővárosban regisztrált egy Thomas nevű görögöt (questort), akinek 20 forint jövedelme volt, s Szalontán egy Demeter nevűt, aki viszont már egymaga 50 forintra tett szert.25 1720-ban, amikor a megye összeírását elvégezték, a „malomból, mesterségből és kereskedésből származó jövedelmek” rovatban 4986 forint 36 ‘/6 krajcárt találhatunk, s ezek között Várad 686 forint, Várad-Olaszi 271 forint, Várad-Püspöki 305 forint, Szalárd 100 forint, Berettyóújfalu 160 forint, Kaba 120 forint és Diószeg 425 forint jövedelmet élvezett. (Sajnos a tabellához nem csatoltak szöveges megjegyzést, így nem tudjuk, kikről van szó személy szerint, s ezek egyenként mennyi jövedelemmel rendelkeztek.) Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy a későbbi időszakban éppen ezekben a mezővárosokban találkozunk idegen kereskedőelemmel.26 A diószegi és székelyhídi kereskedő görögök kiváltságlevelét a szepesi kamarai adminisztráció állíttatta ki 1735-ben, mintául vévén az eddig már kiadott, hasonló céllal készült privilegiális leveleket. Új elvárásként fogalmazódott meg az alakuló kompánia tagjai számára, hogy Törökországban lakó feleségeiket Magyarországra kell költöztetniük, s a „rendes harmincadot” is meg kell adniuk. Ezt az elképzelést a Habsburg kormányzat később is szorgalmazta, a megfogalmazott óhaj azonban nem vált a diószegiek számára követendő gyakorlattá. Jellemző lehet, hogy bár — Takáts Sándor közlése szerint — a szabadságlevél biztosította a kompánia tagjai számára a szabad vallásgyakorlatot, mégis előírta: „a katolikus egyház számára zászlót kell venniük és az úrnapi körmenetben” is ott kell lenniük.27 22 Takáts S.: Erdélyi görög kereskedők i. m. 286—287. old. 23 Schäfer L.: i. m. 1. sz. 45. old., valamint Füves Ö.: Adatok a soproni görögök i. m. 68. old. és Hajnóczy I. i. m. 7. old. 24Eckhart Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században. Századok: 1918. 366. old. Ennek ellenére a század közepén már sokhelyütt voltak összeütközések a helyi hatóságok képviselőivel: az aradi kompániához tartozó görögök pl csaknem megverték a borosjenói harmin- cadost, amikor az össze akarta írni javaikat, miközben a „szabad levélre” hivatkoztak — OL. HTL. Acta Miscellaria C. 42. Fasc. 2. No. 8. 14. cs. 1745. júl. 28—29-ről. 25 HBML. IV. A. 4/b. 3—4. 26 Újabb vizsgálandó terület lehetne a további kutatásokhoz az, amit Hanák Péter a Szabolcs megyei hasonló vizsgálatok elemzésénél felvet, hogy milyen kölcsönhatás áll fenn a görög questorok megtelepedése és a paraszti árutermelés között. Szűcs Jenő—Hanák Péter: Európa régiói a történelemben. Bp., 1986. 16. old. Az 1720. évi összeírás: OL. Cons. Regn. Com. Bihar Ladula JJ. 27 Takáts S.: A székelyhídi... i. m. 287. old. Az 1735. évi összeírás HBML. IV. A. 4/b. 36—39. 15
