A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között

I

adás megyei tervszámának két százalékát sem érte el. Ennek 70%-át a termelőszövetkezetek, többi részét az egyéni gazdák javára használhatták fel.36

A nyár végétől egy sor új kormányzati rendelkezés látott napvilágot, amelyek közül több is foglalkozott a beszolgáltatással. Többek között az 1953-as beszolgálta- tási kötelezettségek határidőre történő teljesítésének esetére kilátásba helyezték a gazdák előző évekről felhalmozódott beadási hátralékainak és büntetéseinek eltörlését, 10%-kal csökkentették a kukorica-, burgonya- és napraforgóbeadás mennyiségét és eltörölték a forgalmi korlátozásokat. Megszüntették a büntető bírósági eljárás lehetőségét a beadást nem teljesítő gazdákkal szemben, azután szabálysértőként vonták őket felelősségre. Egy időre száműzték a kulák kifejezés használatát is.

Az irányvonal módosítása bizonyos fokú értetlenséget váltott ki a megyei apparátus vezetésében. Az igénybe vehető kényszerítő intézkedések központi korlátozása után nem találták a beszolgáltatás végrehajtásának megfelelő módját, s általában „tanácstalanok voltak a falusi osztályharc további feladataival”. Ezért újra és újra jelentkeztek „határozottabb fellépést” sürgető nézetek.37 Mivel a beszolgáltatási árak továbbra is rendkívül alacsonyak voltak, a termelőknek alig fűződött érdeke a beadás teljesítéséhez. A beadások lassabban haladtak az előző évekhez képest, mennyisége jelentősen csökkent. A begyűjtési miniszter után Nagy Imre kormányfő fordult levélben a megyei tanácsok elnökeihez, hogy kényszerintézkedések nélkül érjék el a beadások teljesítését, mert azok elmaradása a meghirdetett életszínvonal-emelést lehetetlenné teszi.38

Miközben a parasztok jelentős része már a kötelező beszolgáltatás eltörlésében reménykedett, 1954 elején nyilvánosságra hozták az új begyűjtési rendeletet, amely hároméves időszakra előre meghatározta a termelők kötelezettségeit. A beadási terheket csökkentették, de fenntartották az 1952-ben kialakult gyakorlatot, hogy a beadás teljesítése a termelői fejadag rovására is kötelező, csupán a hatóságok előtt igazolt vetőmagmennyiséget lehetett minden körülmény között visszatartani.39 Átszervezték a begyűjtési apparátust, a tanácsok begyűjtési osztályait megszüntetve, a minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó Begyűjtési Hivatalokat állítottak fel. E lépéssel egy új stílusú begyűjtési munka szervezeti alapjait kívánták megvetni.

A kötelező beszolgáltatás kitüntetett helye az állami készletgazdálkodásban azonban nem változott. Az alábbi táblázat néhány fontosabb termény, ill. termék beszolgáltatása mennyiségének és az összes megyei felvásárlásból való részesedésének alakulását mutatja:40

36 HBML XXIII. 21/a. 060/43/1953.

37 HBML XXIII. 1/a. 1953. július 30., 1954. január 5. és 19.

38 HBML XXIII. 21/b. 336 434/1953. Bgy. M. és 21/a. 0181/1953.

39 Az egyéni gazdák terménybeni kötelezettségei 10—15%-kal, állati termékekből 25—40%-kal csökkentek gazdaságnagyságtól és termékektől függően. Az ekkor falusi nagygazdáknak nevezett volt kulákok kötelezettségei 5%-kal voltak nagyobbak, mint más gazdáké. A tsz-ek és tszcs-k addig is alacsonyabb mértékű kötelezettségei az egyéni gazdákénál jobban csökkentek. Lásd: 1953. évi 27. sz. törvényerejű rendeletet.

40 Forrás: Hajdú-Bihar megye fontosabb statisztikai adatai. 1956. Debrecen, 1957. 236—238. és 240—242. o.

142