A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között
A második kampány során mintegy 500 vagon terményt követeltek a gazdákon. A kulákok ismét elsődleges célpontjai voltak az elszámoltatásoknak, mintegy 200 vagon terményt szándékoztak beadatni velük: „Újabb elszámoltató bizottságok mennek ki azokhoz a kulákokhoz, akik az előírt terményt nem szállították be, valamint oda, ahol még van keresnivaló.”18 A megyében az őszi begyűjtési kampányok során december eleji adatok szerint a gazdák közel felét, több mint 41 ezer parasztot büntettek meg, a kivetett pénzbírságok összege megközelítette az 5,5 millió Ft-ot. Községenként rendkívül változatosan alakult a bírságok összege. Míg pl. Szerepen 173 ezer Ft, addig Nagykerekiben csupán 2100 Ft volt.19 1952 elején létrehozták a Begyűjtési Minisztériumot, s változtatásokat hajtottak végre a kötelező beszolgáltatás rendszerén. Megszüntették az ún. C beadást, az előző évek begyűjtési kampányainak legfőbb területét. Az új rendelet szerint csupán „B” beadás volt, amely magába foglalta a természetben fizetett földadót és a terület utáni beszolgáltatást.20 Az egyszerűsítéssel az előző évi „C” beadás jelentős hányadát átvezették a terület utáni beszolgáltatás kötelezettségei közé.21 A „C” beadás eltörlését, valamint az új kötelezettségek nagyságát és kiszámításának módját az országos és a megyei sajtóban széles körben nyilvánosságra hozták, brosúrák kiadásával is propagálták. A propaganda a párt, a DISZ és az MNDSZ aktivistáinak feladata volt. Miközben javában folyt az agitáció és a propaganda, a tervező szervek számára már nyilvánvaló volt, hogy a rendeletben meghatározott beadási kötelezettség alapján begyűjthető termények mennyisége nem elegendő a tervezés más oldaláról támasztott igények kielégítésére. Ezért a kormányzat a megyék tervszámait felemelte anélkül, hogy a termelők kötelezettségeinek kiszámítási módját nyilvánosan módosította volna. A megyei apparátuson belül felvetődött a tervfeladatok teljesíthetőségének, korabeli szóhasználattal feszítettségének problémája. Márciusban a megyei begyűjtési osztály vezetője a megyei tanács vb elé terjesztett beszámolójában elmondta, hogy pl. a derecskéi járásban a magas kataszteri tiszta jövedelem (aranykoronaérték) miatt 10%-kal csökkenteni kellene a tervet és akkor termelőnként 50—60 kg gabona maradna vissza. De rögtön azt is hozzátette, hogy 9 mázsás átlagtermésnél teljesíthető lesz a terv. A megyei pártbizottság képviselője hozzászólásában elvetette a csökkentés lehetőségét, s kifejtette: „minden rendelkezésre álló erővel növelni kell a termésátlagot”. Majd megállapította: „nem ért egyet a jelentésnek azzal a részével, amely ismertetni akarja a dolgozó parasztsággal a felemelést, és a kedvezményeket. Erre nincs szükség. Azt kell tudatosítani, hogy a kivetett mennyiség törvény, amelynek eleget kell tenni, mert a nem teljesítés büntetéssel jár”.22 Ezzel egyidőben a „bal- és jobboldali ferdítések”, a „túlkapások” és az „opportunizmus elleni küzdelem” nevében az igazgatási szervek tevékenységét érő bírálati hullám indult. A megyei pártbizottság szerint „általában opportunizmus tapasztalható a megyei begyűjtési osztálytól kezdve lefelé a községekig egy-két községtől eltekintve ... pártvonalon segítséget adnak a begyűjtéshez, de elsősorban a tanácsnak kell a begyűjtésben rendet teremteni”.23 18 HBML XXIII. 21/b. ad 1378/1951. december 5. 19 Uo. és december 12. 20 1952. évi 2. sz. törvényerejű rendelet. 21 A megyei begyűjtési osztály egy keltezés és jelzet nélküi feljegyzése szerint pl. búzából 5416, rozsból 654, vagy pl. kukoricából 3321 vagon kötelező beszolgáltatással számoltak. Vö.: a 137. o. táblázatával! HBML XXIII. 21/a. 22 HBML XXIII. 1/a. 1952. március 11. 23 HBML XXIII. 1/a. 1952. április 22. 139
