A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Virágh László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950 és 1956 között

folyt a mezőgazdasági készletek mind nagyobb arányú központosítása, begyűjtése érdekében, aminek legdöntőbb formája a kötelező beszolgáltatás növelése volt.1

Beszolgáltatás az erőltetett növekedés időszakában

Történetünk akkor veszi kezdetét, amikor az új közigazgatási apparátus, a tanácsok rendszerének kiépítése folyik. A megyei tanács 1950. június 15-én alakult meg, amely igazgatási szervezetének egyik legfontosabb feladatává a beszolgáltatás végrehajtása, az állami készletgyűjtés megyei irányítása vált. Alakulásáért a kormány felé a megyei tanács elnöke és végrehajtó bizottsága volt a felelős. A beszolgáltatás menetét a megyei pártbizottság is figyelemmel kísérte, felé is jelentési kötelezettsége volt a tanácsi apparátusnak. A helyi pártbizottságok aktivistáikon, az ún. népnevelőkön keresztül közvetlenül is részt vettek a beszolgáltatás irányításában.

Az 1950/51-es gazdasági évben az előző évinél, gazdaságnagyságtól függően, mintegy 15—20%-kal nagyobbak voltak a gazdák terménybeadási kötelezettségei.2 A közellátási helyzet romlása és a koreai háború miatti háborús félelem következtében feszült helyzetben kezdődött meg a betakarítás. A megyei apparátus kiadta az országos jelszót: „cséplőgéptől a raktárba!”. S már a betakarítás idején megkezdték a kulákká nyilvánított gazdák hatósági beidézését beadási ügyekben.

A begyűjtési munkák megyei koordinálására az érdekelt irányító és felvásárló szervezetek bevonásával létrehozták a Megyei Termény begyűjtő Bizottságot. A végrehajtás során nem tudtak érvényt szerezni mindenütt a kiadott jelszónak, de így is gyorsan haladt a beszolgáltatás, amelynek eredményéül a megyei apparátus első lett a megyék közti őszi terménybegyűjtési versenyben.3 A gyors beszolgáltatást átvételi és raktározási gondok kísérték.

A rohamosan romló közellátási helyzetben tovább korlátozták a parasztság fogyasztását. Novemberben felemelték a magánvágások utáni zsírdézsmát, s az állatvágási engedélyeket csak a beadási kötelezettségek hiánytalan teljesítése esetén adhatták meg a helyi hatóságok. Az 1951 januárjában létrehozott tanácsi begyűjtési osztályok egyik első feladata éppen ezeknek a rendelkezéseknek a megvalósítása lett. Fontos tevékenységük volt az engedély nélküli, ún. feketevágások felkutatása.4

A hatóságok a téli hónapokban ún. elszámoltató bizottságok segítségével ellenőrizték a gazdálkodók beadási kötelezettségeinek teljesítését. A határozott végrehajtás érdekében a bizottságokat idegen községekből kijelölt személyekből állították össze. A megyében mintegy 550—570 ember hajtotta végre az ellenőrzéseket, s foglalkozott az elrejtett terménykészletek felkutatásával.5 A készletek felkutatásában se- gítkező, közreműködő helybélieknek jutalmul a feltárt készlet 10%-át adták.6 A nagygazdák beszolgáltatását elsőként ellenőrizték és az ennek során kivetett kötelezettség

1 A korszak általános gazdaságtörténetéről lásd: Pető Iván—Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945—1985. I. köt. Bp. 1985. A beszolgáltatás hazai történetéről és funkcióiról lásd: Szabó Károly—Virágh László: A beszolgáltatási rendszer Magyarországon. Egyetemi Szemle 1985. 4. sz. és ugyanők: A begyűjtés „klasszikus” formája Magyarországon. Medvetánc 1984. 2—3. sz.

2 142/1950. MT. sz. rendelet.

3 HBML XXIII. 21 a. és 21/b. ad. 1378/1951.

4 A megyei hatóságok minisztériumba küldött jelentései szerint 1951 első három hónapjában 274 esetet derítettek fel, s ebből 183 alkalommal indítottak büntetőeljárást. HBML XXIII. 21/a., 5/1951. és 11/1951.

5 HBML XXIII. 1/a. 1951. január 17.

6 HBML XXIII. 1/a. 1951. február 20.

136