A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933

1931-ben a kereskedelemügyi miniszter a munkahiány miatt nem foglalkoztatható tanoncok képzésének biztosításáról kért véleményt. A kamara megvalósíthatat- lannak tartotta a javaslatot és nem helyeselte annak teljesítését. Indoklása szerint a nehéz gazdasági helyzet miatt kevés a munkaalkalom, a tanoncok munkaerejét nem tudják felhasználni. De a tanoncok 6 hónapos szabadságolása a bajokat nem szüntetné meg. Hiszen a panaszok szerint a tanoncok képzése hiányos volt, sokszor éppen a tanulóidő felemelését javasolták. A tanulóidőbe beszámított 6 havi szabadság viszont megrövidíti a képzést, mert főleg vidéken megvalósíthatatlan, hogy a szabadság alatt tanfolyamot tartsanak a tanoncoknak. De ha szerveznének is tanfolyamot az ipariskolákban, az ipari termelőmunka végzése az iparosoknak versenyt támasztana, csökkenne a munkaalkalom. A kamara szerint a tanulóidő rövidítése fokozná a tanoncok fogyatékos oktatását, gyenge segédeket képeznének ezáltal. Ezért 1932. január 16-i felterjesztésükben nem javasolták a tanulóidő megrövidítését.25

1933 után lassan megindult a válságból való kilábalás útján az ország gazdasági élete. 1933—1934-ben az állami beavatkozás erősödött a gazdasági életben. A gazdaságpolitika középpontjába a külkereskedelem került, ezen keresztül igyekeztek biztosítani a gazdasági élet stabilitását. Az intézkedések az ipar és a kereskedelem életét is érintették, s így lassan a gazdasági élet megélénkült a 30-as évek végére.26

The Activity of the Debrecen Chamber of Commerce and Industry During the Great Depression of 1929-1933 Zoltán Vjlaky

This study highlights the activities of the Chamber’s economic policy during the slump period. The major issues addressed are credit policies pertaining to small-scale industries and retail trade, public transportation and communal works, the excess of public utility companies, the projects to aid co-operatives and, finally, welfare issues. These were the major areas that stood in the foreground when various interests had to be protected or opposed during the crisis.

As regards credit for small-scale industries and retail trade, national and local credit projects were organized. The Debrecen Savings and Credit Corporation gave loans of 500 pengős on the average, for a two-year peroid. 161 tradesmen and 36 traders were given such credit. The organization of national credit programmes was more complicated and the terms of credit were stricter than for local borrowers.

The Debrecen Chamber repeatedly appealed to traders in the Trans-Tisza region to be involved in supplying clothing, shoes, and other equipment to the armed forces and other uniformed corps. The Chamber also urged the initiation of state and city public projects and construction, and it also requested the promotion of private construction for the purposes of reducing unemployment. The Chamber found the activities of the public utility companies harmful to the private industry sector and requested the grandual reduction and liquidation of public companies. From the point of view of the private economy, the government subsidy of co-operatives was also held to be disadvantageous by the chamber of Commerce. As regards issues of social welfare, the members’ meetings discussed matters like granting workers the week-end holiday, guaranteed minimum wages, or the keeping and training of apprentices.

25 HBML. IX. 201/b. I. 38/1932. sz.

26 Magyarország története, i. m. 683., 684. old.

132