A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933
A kereskedelem szempontjából tehát a hétvégi szünnapok általános bevezetése nagy kárt jelentene, de sokan nem is tartanák meg a szünetet. Ez pedig a szünnapot megtartó kereskedőknek nagy hátrányt okozna a kamara 1933. szeptember 11-i jelentése szerint.22 A kamara 1933. december 21-én a legkisebb munkabérekró'l szóló törvényjavaslatról terjesztett fel véleményt. A legkisebb munkabéreket a nemzetközi egyezmény alapján kellett megállapítani. A minimális munkabérek az ipari törvény hatálya alá tartozó üzemekre, az állami és közüzemekre terjednek ki, de nem vonatkoznak a mezőgazdasági és erdészeti üzemekre és az ezekkel összefüggő mellékiparokra. A minisztériumban értekezletet tartottak a törvényjavaslatról. Különösen a kézmű- iparosok körében volt rokonszenves a minimális munkabérek kötelező megállapításának a gondolata, mert azt remélték, hogy ezzel a verseny feltételeit javítják. Ha a versenyhelyzet javulása várható volt is, a kamara véleménye szerint a minimális munkabérek megállapítása súlyos hátránnyal járt a közép- és nagyiparra, valamint az olyan iparra, amely külföldi versennyel, vagy a belföldi agráripar versenyével állt szemben. A mezőgazdasági termelésre és a mellékiparágakra nem vonatkozna a törvény, s ezeknél még kisebb volt a bér, mint a törvényjavaslatban tervezett. Ez súlyos hatással lehetett azokra az iparágakra, amelyek a mezőgazdasági nyerstermékek feldolgozásával foglalkoztak, pl. sajtipar, fafeldolgozó ipar. A munkabérek kötelező szabályozása a termelési költségeket és az árakat fogja növelni, vagyis az agrárolló még jobban kinyílik. A törvény végrehajtásában a kamarai javaslat óvatosságot ajánlott. Az intézkedések ne legyenek messzebbmenőek, mint amelyeket a nemzetközi egyezmény megállapított. A tagállamoknak joguk volt elhatározni, hogy a legkisebb munkabéreket mely iparágakban vezessék be. Ez egyelőre csak az „otthonmunka” egyes részeire vonatkozhat, tehát a kisiparra. A kamara szerint a külföld sem sietett a minimális bérek szabályozásával. Végül kifogásolták a bérmegállapító bizottság összetételét, mely szerint 2 munkaadó, 2 munkás és 2 szakértő tag volna. A nemzetközi egyezmény szerint a munkaadók és munkások egyenlő számban vesznek részt, ezért 2-2 tag mellé egy pártatlan elnököt javasolt. A közgyűlés a javaslatot elfogadta s ebben az értelemben adott véleményt.23 Tanoncneve/és A kamara tárgyalt a tanonctartásról és tanoncnevelésről is. Az iparos érdekeltség mindinkább azt javasolta, hogy a munkaadók által alkalmazható tanoncok számát rendelettel szabályozzák. Hangoztatták, hogy egyes iparágakban és egyes munkaadók részéről elhatalmasodott a „tanonctenyésztés”, vagyis a tanoncoknak a segédek számával arányban nem álló alkalmazása. Ezért a tanoncok nem nyertek megfelelő kiképzést, mint segédek képzetlenek maradnak. Nem kapnak majd alkalmazást és a munkanélküliek számát növelik, s rontják az ipar színvonalát is, mivel kontárkodással fognak megélni. A kereskedelemügyi miniszter rendelettel akarta szabályozni a tanoncok számát. Eszerint két segéd mellett egy tanoncot lehet tartani, azután újabb két segéd után egy tanoncot alkalmazhatnának. A kamara az ipartestületektől kért véleményt, s az 1930. november 6-i közgyűlés ezt tudomásul vette. A kérdésre később nem tértek vissza, valószínűleg a válság súlyosbodása miatt már nem volt időszerű a téma.24 22 Uo. 13 698/1933. sz. 23 HBML. IX. 201/b. I. 3434/1933. sz. 24 DKI. közgyűlési jkv. 26/1930. sz. 131
