A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933

oldalú támogatása akkor, amikor a kereskedelem egészének súlyos problémái megoldatlanok. A kormány figyelmét fel kell hívni arra, hogy az ilyen kedvezmények juttatásával elősegíti a tőkeerős nagykereskedelem kikapcsolását. Az engedélyezett támogatás a kereskedők elenyésző kisebbségének jelentett segítséget. A kiskereskedők többségét is súlyosan hátrányos helyzetbe hozta a kormány, amikor állami beavatkozással az egyes szakmáknál a versenyfeltételek egyenlőségét megszüntette. Az elnökség felterjesztést javasolt a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy hajlandó-e a többi árubeszerző kereskedő-tömörülést is hasonló támogatásban részesíteni? Hangsúlyozni kell, hogy a vidéki kereskedők nem minősíthetők másodrendű tényezőknek. A kereskedelem hitelügyének megjavítása csak általános gazdaságpolitikai intézkedésekkel érhető el, de nem újabb kiváltságok rendszeresítésével. Az 1931. január 29-én tartott közgyűlés helyesléssel elfogadta az elnökségi javaslatot.19

A debreceni kamara állást foglalt az ellen is, hogy a termények kivitelét a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetére akarta bízni a kormány. Az ún. tervgazdálkodás lebonyolítására ez a szövetkezet a legalkalmasabb a hírek szerint. Ez csapást jelentene a mezőgazdasági kiviteli kereskedelemre. Az elnökség javasolta, hogy a kamarák egy országos értekezletet hívjanak össze a kérdés megtárgyalására. Az 1933. december 21-i közgyűlés elfogadta ezt a javaslatot, s felkérte az elnökséget egy országos ankét egy- behívására.20

Szociális kérdések

A kamara néhány esetben szociális kérdésekkel is foglalkozott. A kereskedelemügyi miniszter rendeletére jelentették, hogy a szombat déltől hétfő reggelig tartó vasárnapi munkaszünet kötelező elrendelését sem az iparos, sem a kereskedő érdekeltség nem tartotta megvalósíthatónak. A súlyos gazdasági viszonyok mellett időszerűtlen és káros a kereseti lehetőségek korlátozása. A mezőgazdasági lakosság vásárlásait nagyrészt vasárnap végzi. A vasárnapi árusítás eltiltása a zugkereskedelmet és a házalást fejlesztené. A gazdasági helyzet miatt mindenkinek fokozott munkát kell végeznie. Az alkalmazottak szociális igényeinek a biztosítása a munkaszünet egyetlen indoka a jelentés szerint, ezt pedig hétköznapi pihenő adásával lehet megoldani. A közlekedés, étkezési üzemek, szórakozó helyek nem állhatták le, tehát a heti egy szünnap biztosításával oldható meg a kérdés. A teljes vasárnapi munkaszünet törvény által való elrendelését a kamara 1932. december 31-i jelentésében nem javasolta.21

1933 nyarán a kereskedelemügyi miniszter a hétvégi szünet bevezetéséről kért jelentést. A kamarát korábban utasította, hogy tegyen intézkedéseket, hogy minél többen részesüljenek a hétvégi pihenőben. A jelentés szerint a bankok, takarékpénztárak, több nagyobb ipari üzem bevezette a hétvégi szünetet azzal, hogy ha a szünet bevezetése üzemükben nem okoz fennakadást, azt állandósítani fogják. A kereskedelem és a kézműipar álláspontja változatlanul ellenezte a szünet bevezetését. A kereskedők a vasárnapi munkaszünetet elegendőnek találták, de ezzel a szombat délutáni forgalom megnövekedik. A hétvégi szünet helyes a fővárosban, de nem a vidéken, ahol a mezőgazdasági munkák miatt éppen nyáron fontos a vasárnapi árusítás. Felmerült az a kívánság is, hogy vasárnap nemcsak de. 10-ig, hanem déli 12 óráig tartsák nyitva az üzleteket, mert ekkor nagyobb a forgalom, mint hétköznapokon.

19 Uo. 25/1931. sz.

20 Uo. 126/1933. sz.

21 HBML. IX. 201/b. I. 518/1933. sz. 19 959/1932. sz.

130