A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához 1919-1944

Az egy tanerőre jutó tanulók száma Pécsen 47, Miskolcon 49, Szegeden 54, Debrecenben 58.

A VKM természetesen a későbbiek során sem zárkózott el államsegély biztosításától. 1936-ban a Sámsoni úti állami népiskola létszámának rohamos emelkedése tette indokolttá az iskolának egy tanteremmel való bővítését, melyhez a város 6000 pengő államsegélyt kapott. A hármashegyi, nagycserei, mézeshegyi állami népiskolák zsúfoltságának megszüntetéséhez 12 000 pengőt biztosított, míg 1937-ben maga a VKM kezdeményezte a Magyar tanyán, Ondódon a Perec-dűlőben és Szepesen a Jóna tanyán új állami iskolák létesítését.23 A zsúfoltság, a váltakozó oktatás megszüntetése érdekében vállalta a VKM a MÁV Műhelytelepi iskola bővítésének finanszírozását 18 000 pengő államsegéllyel, azzal a feltétellel, hogy „az építkezésnek a mai viszonyokhoz mért legegyszerűbb keretekben kell történnie”.24

Az iskolák építése, bővítése még be sem fejeződött, amikor kezdetét vette az iskolának katonai célokra történő igénybevétele. 1938. október 18-án a Mester utcai iskolakörzet 10 tanterméből hatot foglalt le a katonaság, emiatt a 10 osztály 4 tanteremben felváltva próbált tanulni. 1939 márciusában pedig már az összes tanterem honvédelmi célokat szolgált. További katonai elszállásolásokra került sor a Köntösgáti, Mikepércsi úti, Vígkedvű Mihály úti, Nyilastelepi, Homokkerti, Kálvin téri iskolákban, ahol minden termet, míg a Csonka utcai, Nyulasi, Pacsirta utcai, Ispotályt Eötvös, Csapókerti ref. elemi iskolák, az I. és II. sz. gazdasági iskola, valamint a gör. kát. iskola tantermei részlegesen kerültek lefoglalásra, de tovább folytatódott ez az akció még 1943-ban is, amikor a tanítás csak november 3-án vette kezdetét.25

Az iskolalátogatási jelentések és a statisztikai kimutatások az iskolák felszerelését kielégítőnek minősítették, mindezek ellenére az egyházmegyei tanügyi előadó 1938. szeptember 3-i jelentése keserűen állapítja meg: „Most már Debrecen sem jelenti, hogy teljes volna iskolai felszerelése. A kb. 25 évvel ezelőtt beszerzett szemléltető képek, természettani és egyéb taneszközök elhasználódtak sőt itt-ott még a szükséges térképek sincsenek meg.”26

Tanulmányi munka

A Tanácsköztársaság megdöntése után a pedagógusok felelősségre vonásával egyidejűleg az is vizsgálat tárgyát képezte: sikerült-e az iskolákból a kommunista és vallásellenes eszméket kiirtani?

Ormos Lajos a debreceni református tanítók 1920. január 23-án tartott konferenciáján előadta, hogy „a mai világban fellépett vallástalanság és erkölcstelenség oly fokra hágott, hogy ezeken okvetlenül javítani kell”. Felveti a kérdést: „.. .vajon áll- hat-e a vallástanítás és az egyéni nevelés szolgálatában az a 70—80 növendéket vezető tanító, akinek vizsgára kell felkészíteni növendékeit?” A konferencia a vasárnapi iskolákat tartotta alkalmasnak e feladat megvalósítására „a hívő lelkű tanító” közreműködésével.27 Ugyanakkor a központi iskolakörzet igazgatója által készített jelentésből megtudhatjuk, hogy „a növendékek szellemi előhaladása tekintetében nagyon észrevehető volt már az elmúlt iskolai évben, hogy a tévtanok nem fertőzhették meg a

23 HBML. IV.B. 1403/a.—422/1936, 276/1937, 259/1937 bkgy.

24 HBML. IV.B. 1414/b.—4536/1940 KB.

25 HBML. IV.B. 1414/b.—3052/1938. KB. TtREL. I. 31. h. 38 és HBML. IV.B. 1414/b.—5660/1943. KB, valamint HBML. VI. 503/4—1696/1943.

26 TtREL. I. 31. h. 37.

27 TtREL. I. 99. i. 38.

118