A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)
45 új tanterem és 13 tanítói lakás felépítése lett volna kívánatos ahhoz, hogy az iskoláztatási gondok megoldást nyerjenek.18 Az elemi iskolai felügyelő' 1902. évi látogatása alkalmával is megállapítást nyert, hogy a ref. egyház 50 elemi iskolai tanterme közül távolról sem felel meg a kívánalmaknak a Csapó utcai Barcsay házban elhelyezett 3 tanterem, és a Kossuth utcai leányiskola. Gyökeres átalakítást igényel a Bethlen utcai leányiskola tanterme. Egyenesen tarthatatlan a Pacsirta utcán levő bikaakolból alakított IV. osztályos tanterem.19 A tanfelügyelő 1902-ben készült összeírása a külsőségeken 3308 mindennapi tankötelest mutatott ki, melyek közül csak a pallagi, a két ohati és a macsi gyermekek iskoláztatása megoldott. Ha ehhez hozzászámítjuk a kéltségekben, a városi téglavetőben és a közeli pusztákon élő gyermekeket, akik a távolság miatt a városi iskolákba még bejárhatnak, 1718 tanköteles még mindig tanterem nélkül marad. Az 1902/3. tanévi tankötelesek kimutatása szerint Nagycserén 199, Fancsikán 69, Bánkon 78, Halápon 102, Ebesen 68, Szepesen 80, Ondódon 318, Nagyhegyesen 34, Kishegyesen 56, Czuczán 37, Elepen 98, Kösélyszegen 82, Fekete újföldön 105, Homok újföldön 227, a majorsági földeken 122 gyermek várt iskolára. Csánky Viktor tanfelügyelő előterjesztése alapján a Közigazgatási Bizottság 1902. október 6-i határozatában leszögezte, hogy „... miután a tanyai iskolák kérdése égető ügye a városnak, amelyekkel immár le kell számolni s szervezését elodázni sem a város, de az országos közoktatás érdekében sem lehet...” a városi tanács a községi iskolák fokozatos felállítására tegyen konkrét javaslatot. Megállapította az előterjesztés, hogy az elemi iskolák szervezése és felállítása a város kötelessége s ez elől csak abban az esetben térhet ki, ha a hitfelekezetek vállalnák magukra a feladatokat.20 A tanácskozás eredményeként 1904-ben Ondód, 1905-ben Haláp lakossága kapott községi iskolát. Az ondódi iskola azonban már elkészültekor szűknek bizonyult az ott élő tankötelesek számára, akik közül 116-an jártak a 80 főre méretezett tanterembe csak azért, mert a többi gyermeket a szülők egészségi szempontból nem íratták be a túlzsúfolt iskolába. A tanfelügyelő javaslatot tett a II. tanítói állás sürgős megszervezésére, mivel a következő tanévben újabb I. osztályosokkal e létszám még gyarapszik. Korábban Debrecen népoktatásának egyik sajátossága volt, hogy az elemi iskolák döntő többségét a város anyagi támogatásával a ref. egyház tartotta fenn. Ez a kiváltságolt helyzet a századforduló után némileg változott, mert miután már öt hitfeleke- zet tartott fenn iskolát, a népiskolai segélyből mindnyájan részt kértek. Debrecen Város Törvényhatósági Bizottsága jogosnak ismerte el kérésüket annál is inkább, mert a város lakosainak gyarapodásával minden iskolában növekedett a tanulói létszám. A városban egyetlen hitfelekezet sem volt abban a helyzetben, hogy biztosítani tudta volna a népoktatási törvényben előírt módon tankötelesei számára az iskoláztatási feltételeket. A közgyűlés elismerve azt a tényt, hogyha „népiskolák nemcsak a közművelődést mozdítják elő, hanem magyar nemzeti szempontból is nagy fontossággal és messzeható jelentőséggel bírnak”, az iskolafenntartók tantermek létesítésére és az iskola működtetéséhez szükséges feltételek biztosítására önerejükből nem képesek, segélyek folyósításáról döntöttek. A felekezetek két címen kértek támogatást: 1. tantermek létesítésére; 2. az iskola fenntartására. A tanács és az egyházak képviselői között megállapodás született, hogy a rendelkezésre bocsátott 1 600 000 Korona összegű segélyből a hitfelekezetek a lélekszám arányában részesülnek. Leszámitva, hogy ezen keretből korábban a ref., róm. kát., 18 TREL I. 99/i. 151: 19 TREL I. 99/c. 240 — 275/1902. 20 HBmL IV. B. 1414/b. 14. — III. 471/1902. és uo: III: 27/1904: 84
